Ezennel kinevezem nógrádi Police Café nagykövetnek Medve Juditot, aki immár önkiszolgáló rendőrkávéházat nyitott. A rendőrség és a civilek együttműködésében keresték a kábítószer-probléma megoldási alternatíváját, ezúttal Szirákon. A képeslapon az immár saját logójukként használatos nógrádi Police Café installáció látható.
Úgy látszik, ősszel nemcsak a falevelek, de a képeslapok is hullanak. Kiskunhalason felsőbb osztályba lépett a tavasszal még kiskamaszoknak tartott Diák Café: ezúttal a középiskolások kaptak a fekete leves helyett odafigyelést és tanácsokat is azzal kapcsolatban, hogyan kerüljék el a csábító kábítószereket. Zuglóban pedig másodszor rendeztek Roma Police Cafét. Dupla rendőrkávé Bácsban és Zuglóban – így kell ezt csinálni, kérem!
BAMBT – furcsa betűszó. Feloldása: Baranya Megyei Bűnmegelőzési Tanács. Nekem is csak 2019 júniusa óta van tudomásom a létezéséről. Hirtelen belecsöppenve a tevékenységének kellős közepébe, egy megyei bűnmegelőzési stratégia előkészítési folyamatában találtam magam. Halkan reménykedek, hogy egy stratégia végre úgy készülhet, ahogyan kellene: közösségi alkotótechnikával. Ehhez a folyamathoz igyekeztem hozzájárulni a Café módszertannal 2019. szeptember 11-én. Nyilvánvalóan szurkolok Baranyának!
Nyár van, itt az ideje a kikapcsolódásnak… vagy a bekapcsolódásnak? Irány a Civil Rádió, egy kis beszélgetés a Police Caféról.
A Cafét bármiről el lehet nevezni, jelen esetben például a témájáról. Szociális kompetenciák fejlesztése a rendészeti felsőfokú képzésben – ezzel foglalkoztunk egy forró nyári délutánon, mielőtt kitört a vakáció. Közszolgálat és pszichológia konferencia, egy kicsit (majdnem) másként…
Megint a Zsaru Magazinban, ezúttal a jó és remélhetőleg egyre inkább SZER-mentes palócokról.
Egy kis locsi-fecsi sose rossz. Kávéházhoz is illő műfaj. De vajon hogyan hat egy komoly építészeti bűnmegelőzési konferencián? Szerintem jól, bár amikor először meghallottam, nem feltétlenül ezt gondoltam.
Kicsike könyv, de nekem nagyon jó érzés, hogy megjelent. Különösen, hogy így. Rendőrkávéházi élményeim frissen felszolgálva, a Rejtjel Kiadó gondozásában.
Pár órára megnyitott az első budapesti Roma–Police Café. Zugló megint előrukkolt valami finomsággal. Tomis Károly moderátorként is debütált. Ej, de megnéztem volna legalább a kulcslyukon keresztül!
A Bonum Publicum egyik kedves, fiatal, még diáklány szerkesztője pár hete megkeresett, adnék-e interjút neki. A Police Café-ról kérdezgetne. Én meg válaszolgattam. Azt hiszem, nem árt az ügynek az efféle hírverés sem…
Vajon hat-e a rendőrkávé, és lehet-e mérni ezt a hatást? Ha igen, hogyan? Állítólag lehet. Legalábbis én – huszonhét Police Café rendezvény rendőr és civil résztvevőinek kérdőíves felmérése alapján – ezt állítom. A ki tudja mikori hivatalos megjelenés előtt a tanulmány szövege már elektronikusan olvasható.
Hírbe hoztak a zuglói rendőrökkel – de egyáltalán nem bánom. Sőt, büszke vagyok rá(juk)! A Zsaru Magazin 2019. január 10-i számában korrekt és alapos híradást olvashatunk a „Szomszédom a rendőr!” projekt nemzetközi sikeréről. Avagy amikor a zsurnaliszta is vastagon benne van…
Idén a Mikulás két ajándékot is hozott. A másodikról szóló hírt mára tartogattam, nehogy a jóból is megártson a sok, ahogy mondani szokás. Az én szokásom viszont az, hogy szívesen és lehetőleg azonnal megosztom az örömömet. Most épp a fölött, hogy a zuglói “Szomszédom a rendőr!” közösségi bűnmegelőzési projekt nyerte a rangos 3. díjat az Európai Unió tagállamainak éves versenyén.
Előre bejelentett Police Café képeslapom érkezett. Már vártam, ugyanis három nappal korábban értesített a házigazda, jelesül a kiskunhalasi rendőrkapitány, hogy ne lepődjek meg, de megint rendőrkávéházat nyitnak. Nem lepődtem meg. Viszont igen örültem, mert olyan önállóak és annyira rákaptak a helyi biztonságban érintettekkel való efféle eszmecserére, hogy egy évvel a baranyaiak után ők is úgy gondolták, hogy a Járási Közbiztonsági Egyeztető Fórumot most már rendőrkávéházban rendezik.
Kis csepp a World Café világra szóló hírtengerében, de nagyon jó tudni, hogy a Police Café révén immár Magyarország is rákerült arra a térképre, amelyen az látható, hogy hol és mire használják a World Café módszerét.
Megint egy kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekünk: megszületett első közös szöveggyerekünk. Kedves szerzőtársammal, Uricska Ernával szerzői örömöknek néztünk elébe, s lőn. Tudatjuk az érdeklődőkkel, hogy angol nyelvű tanulmányunk jelent meg a CEPOL European Law Enforcement Research Bulletin című folyóiratának 2018. évi októberi számában.
Napra pontosan négy hónapja ezt írtam ebben a rovatban: „Ha az Adlerék Katája így folytatja, előbb-utóbb ki fogja érdemelni a Másik Café Kata nevet.” Ki is érdemelte. Nem hiába biztattam kedves druszámat, megfogadta a tanácsot. Sőt, nemcsak a rendőrök és a civilek közelebb hozásához, de a civilek egymással folytatott párbeszédének javításához is nagymértékben hozzájárul ügyes közösségszervező képességével és kedves lényével.
Egy élvezeti szernél magától értetődő kérdés, mennyire „ütős”, azaz milyen hatásos. A rendőrkávé esetén ez nem feltétlenül van így, és valljuk be, nehéz is vizsgálni, mennyire pörgeti fel a… mit is? Az eseményeket? A hangulatot? A helyi biztonság iránti elköteleződést? A kíváncsiságot? Vagy a résztvevőket? Ezt mind. A Police Café Extra rovat ötödik darabja olyasmiről szól, ami talán a tudománynak is hoz valamit a konyhára. Mindenesetre a magyarországi Police Cafék történetében korszakos lépésnek szánom azt a leíró jellegű hatásvizsgálatot, amelyet 27 rendezvény alapján végeztem. Most a kutatás első részéről szól a fáma, ősszel pedig jön a folytatás…
A Police Café Extra rovat negyedik darabja kis lépés a tudománynak, de nagy lépés egy mesterszakos hallgatónak. Diplomamunkájának megvédése ötnapos, de találkozása a Police Café módszerrel már több mint egyéves. S talán ebben az évben még az az álma is megvalósul, hogy saját pátriájában is Rendőrkávéházat nyithasson…
Jó hangulatban rajzos mesterművek készülnek, okosan érvelő viták közepette zajlik a munka a szellem műhelyében. Ezt nevezem! Nem másnak, M(A)ester Cafénak! Innen üzenem a mostani első évfolyamosoknak: elvárom őket az őszi folytatásra, biztosan lesz még mit kifőznünk együtt! Én már tudom, hátha ti is elhiszitek: az is finomnak ígérkezik! Persze előbb azért még a kollokviumon találkozunk, és remélhetőleg az sem lesz kellemetlen. Készüljetek!
