2 in 1 – Duális Café
Már megint egy talányos cím – gondolhatja a jámbor, ám érdeklődő olvasó. És igen, valóban talányos, de mindjárt kiderül, mit is főztünk ki Szegeden 2025. február 19-én a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság, a Rendészeti Oktatási és Kiképző Központ Szegedi Járőrképző Tagozata és a Nemzeti Védelmi Szolgálat Korrupciómegelőzési Főosztálya közös szervezésében. Kávé is szerepelt a menüben, nyilván…
***
Nos, az ötlet még tavaly december elején fogant meg bennünk, szintén Szegeden, amikor a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ Szegedi Járőrképző Tagozatán (a továbbiakban ROKK) tartottunk egy egésznapos integritás workshopot. Annak zárórájára kukkantott be dr. Veprik Zita r. ezredes, a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban CSCSVMRFK) Humánszolgálatának vezetője, egyébként egykori kedves doktorandusz hallgatóm. Mindjárt megtetszett neki az az oldott hangulat, amelyben az egész napunk telt a 34 rendőrjelölttel, és megkérdezte tőlünk, trénerektől, nem mennénk-e el hozzájuk is valami hasonló programmal az év elején. Van ugyanis náluk 12 középiskolai tanuló, akik a nemrég indult úgynevezett duális képzés keretében esedékes tízhetes szakmai gyakorlaton náluk időznek. Egyrészt jól jönne nekik is egy kis integritásról szóló edukációs program. Másrészt a CSCSVMRFK és a ROKK munkatársai is nagyon kíváncsiak lennének a tanulók visszajelzéseire a náluk töltött időről. Nekünk se kellett kétszer mondani, már el is kezdtük a közös gondolkodást. Boldogan állítottuk össze a kétrészes programot. A délelőtt az első, a délután a második óhajnak kívánt eleget tenni.
A duális képzés rendhagyó záróakkordja Szegeden
A rendészeti pályaorientáció több évtizedes hazai gyakorlatában már annyi átalakulás történt, hogy magam követni sem tudom őket. Volt idő, amikor a középiskolai rendészeti tanulmányi versenyek, majd a 2017-ben induló országos pályaorientációs módszertani fejlesztési projekt és Cafék révén napi szinten képben voltam. Aztán kissé eltávolodtam a gyakorlattól, de az ügyet a mai napig is a szívemen viselem. A rendészeti foglalkozások iránti érdeklődés csökkenése érzékenyen érinti magát a szakképzést is. De ami aggasztóbb, a feladatellátást, így természetesen közvetve a biztonságot is. Lehet erről nem beszélni, de nem lehet nem észlelni, hogy a rendszerben maradó kollégákra rengeteg terhet ró a létszámhiány. Sokat tudunk erről a szervezeten belül, de az állampolgárok is érzékelhetik, hogy utánpótláshiány van, főleg, ha követik a – főleg a közösségi – médiában folyó toborzókampány-cunamit. Kiemelten fontos tehát, hogy egyrészt megtaláljuk azokat a tanulókat, akik valamilyen okból a rendészeti pálya iránt érdeklődnek, másrészt ha már a látó- és bűvkörünkbe kerültek, ne veszítsük el őket a testülethez való jelentkezés kapujában.
Talán leegyszerűsítve, de kifejezetten ezt a célt szolgálja az újonnan bevezetett úgynevezett duális képzés, aminek a lényege, hogy a középiskolai rendészeti pályaorientációt választó tanulók a szakmai érettségi előtti időszakot szakmai képzőhelyen (ROKK) és gyakorlaton (esetünkben a CSCSVMRFK) töltik. Itt megismerkedhetnek egyrészt a rendőrképzéssel, másrészt a leendő kollégák mentorálása révén azokkal a kihívásokkal és munkakörülményekkel is, amelyek majd felszereléskor várják őket.
Valljuk be, ez azért komoly felelősség, és nem is minden kockázat nélkül való. Ám kiváló módja annak, hogy azokban, akikben amúgy is megvan a pálya iránti érdeklődés és vonzalom, tovább erősítsék az elköteleződést. És nem utolsósorban a bizonytalankodókban is eldőlhet a kérdés: legyek rendőr vagy ne, illetve milyen úton induljak: tiszthelyettesnek jelentkezzek, vagy tisztnek tanuljak, azon belül is most, nappali tagozaton, vagy a későbbiekben levelezőn. Komoly kérdések ezek egy 19 éves fiatalnak. De ugyanilyen komoly a kérdés a szakma számára is, hiszen a rendészeti munka felelősségteljes szakembereket kíván, akik tudják, mit vállalnak, mert jó volna, ha nem hagynák el a pályát csalódottan még kezdő korukban.
A rendőrmunka menő is lehet, de nehéz is. Hogy konkrétan miért, azt boncolgattuk azokkal a duális képzésben tanuló fiatalokkal, akiket a véletlen szerencse a CSCSVMRFK-hoz sodort szakmai gyakorlatra. Az utolsó tanítási napjukat töltötték velünk 2025. február 19-én. Visszajelzéseik alapján nyugodtan kijelenthetjük: még itt is, tőlünk is tanultak valami újat. És azt is örömmel mondjuk, hogy mi is tőlük. Az integritás fejlesztése, a hivatás iránti elkötelezettségük növelése volt a fő cél. Ehhez készítettünk egy 4 tanórából álló forgatókönyvet, amelyet a jól összeszokott négyes, Alföldy Csilla r. alezredes, Kiss Edit r. őrnagy, Mucsi Nóra r. őrnagy és én „celebráltunk” Szegeden.
Büszkén idézek néhányat a délelőtt folyó munkára vonatkozó tanulói visszajelzések közül:
- interaktív, komoly, mégis játékos és gyakorlatias volt;
- figyeltünk, nem vettük elő a mobilunkat;
- azt hittük, hogy egész nap ppt-t kell néznünk, de szerencsére nem így volt;
- köszönjük, hogy nem volt unalmas;
- minden jó volt, jó így tanulni;
- szabad volt a véleményformálás;
- jólesett a gondoskodás (köszönjük a teát, a kávét és az ebédet);
- a feladatokon keresztül megértettük, mit jelent a felelősségteljes döntés;
- a trénerek nyugodtak és türelmesek voltak, partnerként, már-már kollégaként tekintettek ránk, nem ítélkeztek, nem minősítettek, viszont sokat dicsértek.
Való igaz, igyekeztünk így tenni és ilyenek lenni, és ezek szerint sikerült. De meg kell mondjam, igazán nem esett nehezünkre, hiszen tíz érett, felkészült, érdeklődő, motivált fiatallal volt dolgunk, ami nekünk is feltöltődést adott. Remélem, sokukat viszontláthatom majd az egyetemen is.
Duális Café
Ebéd után a tíz tanuló és további húsz vendég részvételével ún. Duális Cafét tartottunk. Valójában egy rendészeti edukációs kávéházat rendeztünk be, amelynek célja az volt, hogy összehozza a duális képzésben részt vevő tanulókat, a velük tíz héten át foglalkozó tanárokat és mentorokat, hogy első kézből adhassanak egymásnak visszajelzést a közösen elvégzett munkáról. A három és fél órás rendezvényen az alábbi négy téma átbeszélésére volt lehetőség (a zárójelben a témagazdák nevei vannak):
– A duális képzéssel kapcsolatos javaslatok, ötletek (Alföldy Csilla és Mucsi Nóra)
– A ROKK Szegedi Járőrképző Tagozaton tartott képzések tapasztalatai (Kiss Edit és Kereső Erika tréner)
– A CSCSVMRFK munkatársai által tartott képzések tapasztalatai (Gárdián Lajos pszichológus)
– A szakmai gyakorlat alatt szerzett élmények, tapasztalatok (Nagy Katalin pszichológus és Varga Noémi tréner)
A délutáni kávézás a délelőtti tanuláshoz hasonlóan remekül sikerült. A harminc résztvevőnek persze most sem lehetett elegendő a négy témára fordított 30-30 perc, de így is nagyon gazdag tartalommal és kreatívan töltötték meg a jegyzetpapírokat.
Pezsgett a hangulat, fogyogatott a kávé, és az is szép gesztus volt a főkapitányság és a szegedi iskola részéről, hogy minden tanuló egy, a tízhetes gyakorlat legszebb pillanataiból összeállított fotómontázst tartalmazó díszoklevelet is kapott.
A duális képzés tízhetes gyakorlatának lebonyolítására az ebben szorgoskodó Csongrád-Csanád vármegyei rendőr kollégák és képzők is nagyon pozitív visszajelzéseket kaptak a tanulóktól. Jó volt látni a nosztalgiázást, a közös gondolkodást, ötletelést és jövőtervezést. Mert a tanulók egyértelmű többsége a rendőri pályát fogja választani, így minden esély megvan rá, hogy hamarosan munkatársaik között tudják őket a főkapitányság illetékességi területén. Így is lehet utánpótlást nevelni – mert amit láttam, példamutató. Mondtam is a szervezőknek és a méltán büszke főkapitánynak, hogy viszem a jó hírüket. Nos, ezzel megvolnánk.
A Café témagazdáinak összefoglalóit a vármegyei rendőrfőkapitány, dr. Polyák Zsolt r. dandártábornok, rendőrségi főtanácsos, címzetes egyetemi tanár is meghallgatta, sőt, az utolsó két fordulóban le is ült egy-egy asztaltársasághoz beszélgetni. Már a Café megnyitóját is érdeklődéssel hallgatta, bár nyilván – mint mások is –, első rendőrkávéházi élményére fenntartásokkal vegyes kíváncsisággal érkezett. Miként a ROKK igazgatója, dr. Horváth Ádám István r. ezredes, rendőrségi tanácsos és a szegedi járőrképző intézet parancsnoka, Varga Mihály Vilmos r. alezredes is. De pozitív visszajelzéseikből egyértelmű volt, hogy nemcsak én remélem, hogy találkozunk még hasonló keretek között mindhármójukkal.
A folytatás tehát várat magára, de remélem, nem sokáig. Ebben a kompakt módon összeállított programban ugyanis még sok potenciál van. Tekintettel arra, hogy minden vármegye érintett a duális képzésben, és – többek között ennek a pályaorientációs fórumnak az útján is – érdekelt az utánpótlás nevelésében, üdvös lenne országszerte mindenütt meghonosítani ezt a képzést és visszajelzést egyaránt biztosítani képes napot. Van is rá ötletem, hogy hogyan…
(Fotók: Mucsi Nóra és Molnár Katalin)