Ezt a kávéházat azért hívják így, mert rendőrök a házigazdák. Tehát ülünk a rendőrökkel, akik kérdezgetnek minket. De hiszen akkor ez kihallgatás! Nem, nem az, mert itt mi is kérdezgethetjük őket. Oda-vissza megy a szó. Sőt, körbe-körbe. Még vitatkozhatunk is, győzködhetjük egymást. Mondhatjuk, mutathatjuk, rajzolhatjuk. És ők is mondják, mutatják, rajzolják: érvelnek, válaszolnak, összegeznek, összehasonlítanak. De főleg inkább kérdeznek, meghallgatnak, mosolyognak, csodálkoznak. Gondolkodnak. Együtt velünk.
Na de, miről beszélgetünk? Ha Police Café, akkor biztosan valami rendőrös témáról: jogszabályokról, jogkövetésről, jogsértésről. Bűncselekményekről. Nem egészen. És nemcsak, sőt, van, hogy egyáltalán nem is ilyesmiről. Inkább a biztonságról. Arról, hogy mitől érezzük jól magunkat ott, ahol élünk, dolgozunk, szórakozunk, közlekedünk. Hogy mitől élhető a környezetünk, a lakóhelyünk, az utcánk, a munkahelyünk, az iskolánk. Vagy mitől nem.
Tehát itt isznak is, esznek is, beszélgetnek is az emberek. Mert a rendőrök is emberek. Sőt, elsősorban azok. Ott laknak, dolgoznak, szórakoznak, közlekednek velünk együtt.
Szóval ez egy Rendőrkávéház. De hívhatjuk másképp is. Nem ez a lényeg. Ha viszont így hívjuk, akkor az valóban Kávéház legyen, Café. Bárhol legyen is a világban. Világkávéház. World Café. Ahol az emberek összejönnek, és persze kávéznak és pogácsáznak is, de nemcsak azt. Nem elsősorban azt. Hanem beszélgetnek. De hogyan? Pont ez a legfontosabb: szervezetten, moderáltan, módszeresen…