Police Café Extra 31. – Közösségi rendész rangadó Budapesten
Olyan már volt – egész pontosan 2017 nyarán –, hogy a főváros és Bács-Kiskun megye között „tartottunk” Police Café rangadót.
2021. október 14-én két budapesti kerület, a VIII. és a XIV. közösségi rendészeit ültettük be egy szakmai Rendőrkávéházba, ahol négy órán keresztül adták-vették a konkrét történetekbe, esetekbe csomagolt tapasztalataikat. A helyszín Józsefváros egy szimbolikus intézménye volt: a Foglalkoztatási és Közösségi Iroda.
A résztvevők szolgálati éveit számolva a legidősebbek itt is, ott is huszonnyolc éve róják ugyanannak a körzetnek-kerületnek az utcáit. Zuglóban a helyiek ezt úgy mondják: „Szomszédom a rendőr!” De talán Józsefvárosban sem morcosak azok az ott élők, akik naponta látják jönni-menni a közterületeken a szabadidejük terhére túlórában dolgozó ún. Morczy-s közösségi rendészeket. Utóbbiak neve a tevékenységüknek keretet adó Magdolna–Orczy Negyed Program belső használatra született rövidítéséből keletkezett.
A VIII. kerületben tizenöt, a XIV. kerületben hét évre tekint vissza az a szándék, hogy a rendőrség a helyi önkormányzattal együttműködve az adott területen élő közösségek számára valóban a közös helyi biztonság megteremtésében és fenntartásában, esetenként helyreállításában, mindezek megszervezésében kezdeményező és folyamatosan motiváló szerepet játsszon. És nyilván a maga speciális szakértelmével vegye ki belőle a részét. De úgy, hogy egyértelmű legyen: a biztonság közös ügy. Azok a közösségek, akik ezt tudják és a kérdést ennek megfelelően kezelik, biztonságosabbak és ezért élhetőbbek.
A két kerületet képviselő tizenegy körzeti megbízottból és hat közterület-felügyelőből álló alkalmi társaság, valamint az ő munkájukat koordináló – ezúttal vendéglátó – Rév8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt. és a vendég csapatot támogató Zuglói Közbiztonsági non-profit Kft. (ZKNP) képviselői jól tudják ezt. A mostani találkozó mind a huszonhárom résztvevője azon fáradozik a hétköznapokban, hogy ami nekik egyértelmű, az minél szélesebb körben ismert és elfogadott legyen. Hogy milyen nehézségek közepette, és mindezek ellenére milyen sikerekkel és hatásfokkal, arról szólt ez a szakmai találkozó.
Igazi Police Police Café. A rendészek egymás közti párbeszédét a biztonságról három téma mentén három témagazda moderálta. A vendégek részéről Adler Kata, a ZKNP prevenciós koordinátora a közösségi programok szervezésének és fogadtatásának kérdéseiről beszélgetett a résztvevőkkel. A vendéglátókat Takács Flóra és Bajusz Ferenc képviselte témagazdaként. Egyikük a szóban forgó projekteknek a helyi közösségekre gyakorolt hatásait, illetve a velük való kapcsolatokat elemezte, másikuk pedig a projektek során megvalósuló programelemek kifejezetten rendőrszakmai hozadékait gyűjtötte és rendszerezte.
Ahogy egyikük fogalmazott: a teremben ülő szakemberek tapasztalata több száz évben mérhető, és ez még őt is meghatja, aki pedig közel harminc éve húzott angyalbőrt, s bár már nem rendőr, mégis szívén viseli a kerület biztonságának ügyét.
A józsefvárosi közösségi rendészeti program eredetileg 2021. június 30-án ért volna véget, de a pandémia miatt a projektet a közösségi rendészek számára 2021. december 31-ig meghosszabbították. Ezért a 2021. júniusra tervezett záró ún. Szupervíziós tréninget is el kellett halasztanunk. Erre került sor most.
A cél elsősorban a 2019 májusa óta tartó projekt eredményeinek értékelése az abban részt vevő közösségi rendészek és szakmai koordinátorok részvételével. Az egyes programelemek (a közösségi rendész járőrszolgálat, a Police Café alkalmak és a szomszédsági házfelügyelők) mentén értékeltük a tevékenységeket a nehézségek, a szükségletek és a lehetőségek szempontjából. Amire jutottunk, az az, hogy a közösségi rendészek minden kompetenciájukat beleadva és több évtizedes szakmai elhivatottságukat maximálisan kihasználva is azt érzik, hogy a program összességében messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeiket. Másképpen fogalmazva: a problémaorientált közösségi rendészeti programban rejlő lehetőségeket nem sikerül(t) kiaknázni. Ebben sok tényező szerepet játszik, de legfőképpen a támogató intézményi háttér hiánya.
Ugyanez a másik kerületben másként van. A két egyébként összehasonlíthatatlan lokalitást óhatatlanul is összevettük. És bár hasonló értékrenden és alapokon nyugszik a két program, mégis a körülmények (a szociográfiai mutatók, a kriminológiai helyzet, a tevékenységet végző szakemberek és a célcsoportok összetétele, az intézményrendszer és a szakmai együttműködések minősége, az önkormányzat és a rendőrség hozzáállása, a tevékenységek technikai feltételei és részletei) miatt nagyon sok különbség mutatkozik.
A tapasztalatcsere kifejezetten élénk volt, a hangulat barátságos és laza, a kollégák örömmel fogadták egymást, de sok olyan információ is gazdát cserélt, amelyek alapján nem a felhőtlen, gondtalan élmények kerültek előtérbe. Bár másként, de mindkét projektben sok a probléma, a nehézség, az akadályozó tényező.
Minden projekt értékelésekor felmerül, hogy mi az, amit a résztvevők másképp csinálnának, amit kihagynának, vagy éppen erősítenének, hangsúlyoznának. Legfőképpen a finanszírozást, a szolgálatnak a munkaidőbe emelését vagy az erre a feladatra külön létesített státuszok igényét fogalmazták meg (önkormányzati rendészet?). Másodsorban azt, hogy a lakosság és az együttműködő intézmények, valamint a döntéshozók tájékoztatására nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Illetve azt az igényt is kifejezték, hogy sokkal több eseményt, rendezvényt, a valódi problémafeltárást, elemzést és megoldást lehetővé tevő programokat, találkozásokat lehetne és kellene szervezni, ami a józsefvárosi projekt során végig valóban sok akadályba ütközött. Természetesen a másfél éves pandémiás távolságtartás sem tett jót a programok szervezésének, mindazonáltal nem az jelentette a fő nehezítő körülményt, hanem sok döntéshozónak a közösségi rendészeti programokkal kapcsolatban még mindig meglévő értetlensége, illetve az állami intézményrendszerben dolgozó szakemberek általános túlterheltsége, motiválatlansága, fáradtsága, kiégése és a mindezekből szükségszerűen adódó együttműködési hajlandóságuk hiánya. Vagyis van gond elég.
Négy évvel ezelőtt a már idézett fővárosi és Bács-Kiskun megyei Police Café rangadó alkalmából ezt írtam: „Egy fővárosi kerület és egy megye teljesen meghódítva. Már csak huszonkét kerület és tizennyolc megye van hátra.” Nos, jó hír, hogy a huszonkét kerület egyikét, Józsefvárost azóta bevettük. Persze sok tennivaló akadna még itt is, ami ezen az összegző napon mind ki is mondatott. De most is, mint mindig, türelemre intem magunkat, mert mindez nem megy, nem mehet egyik napról a másikra. Sok évtizedes működési módokat, berögződéseket kellene megváltoztatni.
Ugyancsak az egykori írásomból idézek: „Lassan, okosan. Ahogy Vajdahunyad várát, nem is akárhogyan, bevettük, fokozatosan győzhetjük a többi helyszínt is. Mert ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat, a rendőrség és a közösség közé nem falak kellenek, hanem minél több, nyitott átjáró.” Ehhez azonban a döntéshozóknak is be kell látniuk: nem ellenük, de értük, nekik is dolgozunk. Nekik pedig a közösségekért kellene. Az idő és a problémára orientált közösségi rendészet módszere remélhetőleg nekünk, mindannyiunknak dolgozik, akik szeretnénk élhető, biztonságos környezetben élni…