Police Café Halas

Azt hiszem, megtaláltam az igazit! Gondolom, magyarázattal tartozom, hogy mi köze ehhez az olvasónak… Íme a több értelmű megfejtés.

1. Egy igazi Police Café-helyszín…

Ennek keresgélése a fantáziánkban kezdődött. A műfaj első magyarországi kivitelezése előtt kedves kollégámmal, Krémer Ferivel sokat beszélgettünk arról, hogyan is képzeljük el azt a teret, amelyik egy Police Cafénak méltó helyszínt ad. 2014 májusában, amikor a Police Café Pécs első helyszínéül a rendőrök a Zsolnay Kulturális Negyed egyik impozáns termét választották, azt mondtam, ennél ideálisabb helyet nem tudok elképzelni egy ilyen rendezvényhez. A város szimbóluma, gyönyörű kulturális és aktív közösségi tér, amelyre mindenki büszke. S valóban fantasztikus volt itt dolgozni.

A módszerről és az elméletről, illetve a gyakorlati tapasztalatokról akkori pécsi moderátor társammal, Gaál Gyulával több tanulmányt is írtunk. Ezek egyikéhez  A biztonságos, élhető közösség védernyője szántuk illusztrációként azt a vázlatot, amelyet Krémer Ferivel együtt tervezgettünk, és amelyet Feri kézzel rajzolt meg. Végül azonban – a szerzőtársam és egy másik koncepció jegyében született ábra kedvéért – akkor ez fiókba került. Most érkezett el az idő, hogy mégiscsak nyilvánosságra hozzam.

Amiért az akkori álmodozás eszembe jutott, az egyfelől egy talán még nem kései köszönet Ferinek, akivel ezt az egészet sok évvel ezelőtt kitaláltuk. Együtt szerettük volna kipróbálni, de sajnos erre nem volt lehetőség. Ha ő nem hozza haza a World Café Police Café változatának hírét egy belgiumi tanulmányútjáról, akkor én talán nem is hallok róla. A belga rendőrség alkalmazta ugyanis először ezt a – közösségi rendészet filozófiájának megfelelő – módszert.

Másfelől pedig két évvel a Zsolnay Negyed még mindig nosztalgiát kiváltó emléke után megadatott egy másik ideális helyszín: a kiskunhalasi Csipkeház. A helyiek életének a halasi identitás méltán büszkeségre okot adó része ez a közösségi tér. Esztétikailag is élvezetes az a belső atmoszféra, amelyet a házigazdák diszkrét, de professzionális vendéglátása tesz személyessé. Kiválóak a technikai lehetőségek: a fények, a galéria, ahonnan végre fölülről is lehetett fotózni, az önmagukban már szimbolikus kerek asztalok. Tökéletesen lehetett érezni, milyen az, amikor a hely szelleme is hat…

2. Egy igazi rendőrvezető…

Ezt mostanában szerencsére egyre többször érzem. Írtam már róla, és remélhetőleg fogok is még, mert mindig nagyon jó ilyet látni. Ezúttal egy tizenkét évvel ezelőtti nappali tagozatos fiatalemberről szól a történet. Nincs még egy éve, hogy Vaslóczki Ferenc Kiskunhalas város megbízott rendőrkapitánya lett. A példás tanulmányi eredményekkel végzett és külföldi tapasztalatokat is szerzett ambiciózus szakember olyan szakmai alázattal és emberséggel kezdett hozzá kapitányi ténykedéséhez is, hogy hamar elfogadták őt munkatársai. A mostani projekt okán heteken át volt módom belelátni vezetői működésének műhelytitkaiba. Az egyeztető megbeszéléstől a képzésen át az egyes Cafék helyszínein keresztül a projekt záró értékeléséig mindenhol jelen volt, és nemcsak fizikailag. Nyugodt szívvel állítom: részben ösztönösen, részben pedig tudatosan is alkalmazva a demokratikus vezetői stílust, hatékonyan képes a munka szervezésére és a munkatársak szakértelmének kiaknázására. Mindent tud, amit egy ilyen szerepben tudni kell. Elkötelezett a megkérdőjelezhetetlen emberi értékek iránt. Érdeklődik és tájékozódik. Soha nem a kifogásokat, az akadályokat és a mentségeket, hanem a lehetőségeket, a kihívásokat és a megoldásokat keresi. Képes a lényeglátásra, az összegzésre. Kész az együttműködésre, csapatban gondolkodik, előre lát, tervez, megfontol, újragondol. Tisztában van saját képességeivel és hiányosságaival is. Figyel másokra és a körülményekre, igyekszik mindig ezekhez adekvátan viselkedni és dönteni. Helyet ad a véleményeknek, az ötleteknek, megoldási javaslatoknak, s nem szégyelli, hogy nem mindig az övéi a legjobbak. Bízik magában – és ezért megbízik a munkatársaiban is. Kiáll, amikor erre van szükség, de háttérbe is tud húzódni, amikor másoknak kell teret engedni.

Elárulom, hogy ez a fiatalember is a tanítványom. Emlékszem rá, hogy már diákként is lelkes és érdeklődő volt, gondolkodott, kérdezett, mindig tanulni akart. Szerencsére senkinek nem sikerült megakasztania ebben, mert ha akarták volna, se hagyná magát. Büszkén álltunk egymás mellett a Cafék megnyitásakor és bezárásakor. Örömmel tölt el, hogy megértette és megérezte a módszerben rejlő lehetőségeket, és kívánom neki és csapatának, hogy sokáig tudják használni a most tanultakat a helyi közösség biztonságán való munkálkodásban, a rendőri és civil közösségek építésében.

3. Egy igazi Police Café-szervező…

Farkasné Wodring Zsuzsanna az egyik leglelkesebb bűnmegelőzési szakember és az egyik legremekebb szervező, akivel találkoztam. Mindig jó érzés, amikor valakivel fél szavakból is értjük egymást. Évek óta ismerem őt, így könnyen egymásra hangolódtunk, miközben terveztük a Bács-Kiskun megyei Halas Café-sorozatot. Az állomások: 2016. április 19. Jánoshalma; 2016. április 20. Kiskunhalas és 2016. április 21. Kiskunmajsa.

 

Azt a maximális figyelmet a legapróbb részletekre is, amellyel Zsuzsi dolgozik, tanítani lehetne és kellene. A plakáttervezéstől az asztalterítőn át a meghívottak előre nyomtatott ültetési rendjén és névkitűzőin keresztül a projekt helyi sajtóban való népszerűsítéséig Halas tévé 2016. április 20. Beszéljünk róla! és a köszönőlevélig mindenre – és mindenkire – volt gondja. Kedvessége, nyugodt derűje, jó ízlése és szakszerűsége biztos hátteret adott mindannyiunknak.

4. Egy igazi Police Café-csapat…

Persze az is a kapitányt és a szervezőt dicséri, hogy olyan rendőröket választottak témagazdáknak, akik egyfelől rendelkeznek azokkal a készségekkel, amelyekre ebben a szerepben szükség van: nyitott és rugalmas gondolkodásúak, kreatívak, érzékenyek a civilek problémáira, elkötelezettek a szakmájuk és a közösség iránt, járatosak a helyi biztonsággal kapcsolatos kérdésekben, jól tudnak meghallgatni, beszélgetést irányítani, a lényeget összefoglalva színesen, érdekesen előadni. Nyilván ehhez nélkülözhetetlen, hogy személyes kompetenciáik rendben legyenek, de ez önmagában kevés lenne. Mindezeket hagyni is kell érvényesülni, vagyis olyan helyzetbe kell hozni őket, amikor használhatják is ezeket a képességeket. Amikor a kapitány úr a maga kedves és ellenállhatatlan módján kapacitálta őket, hogy aktívan vegyenek részt ebben a projektben, látta bennük ezt a potenciált, s nem történt más, mint hogy épp a legmegfelelőbb módon motiválta őket. És ez az, ami a legfontosabb.

Ha valakinek túl sok a szó, különösen a jó szó – de nem tudom és nem is akarom magam visszafogni a pozitív visszacsatolások terén, mert hiszem, hogy ez a legjobb motiváló erő! –, akkor elhallgatok.

Csak még annyit: Köszönöm és gratulálok, halasi rendőrök!