Gyermeknapi Police Café – felsőfokon
Ez az írás kicsit különleges. Két értelemben is. Egyrészt két ünnep az apropója. Az egyik ugyan már majdnem egy hete volt, a másik viszont holnap lesz. Gyermeknap és pedagógusnap között, előbbihez közelebb, 2024. május 27-én zajlott tanszékünkön „A gyermek érték – prevenció és edukáció” című, Police Café módszerével megrendezett szakmai nap. Másrészt ketten írtuk össze. A saját beszámolóm mellé most egy vendégírást is szervírozok. 2 in 1. Mégsem instant, mert nagyon is erősre főztük Fekete Mártival…
***
Talán már három éve is van, hogy a bűnmegelőzés témakörében terveztünk szakmaközi párbeszédet, de ilyen-olyan okból valahogy mindig elmaradt. Most nem halaszthattuk tovább, kiváltképpen, hogy a fókusz is igencsak adta magát, ami nem más, mint a gyermekvédelem. Az ezért elhivatottan dolgozó szakembereket invitáltuk voltaképpeni Rendőrkávéházunkba, hiszen mi, szervezők elsősorban a rendészeti szakemberek képzésén keresztül látunk rá a szakterületre.
Rendezvényünk céljaként egyrészt a közös értékdeklarációt, másrészt a szakmaközi együttműködés fejlesztését tűztük ki. Ennek érdekében az igazán interaktív és kreatív műfajt, a Police Cafét választottuk, hiszen ez a módszer lehetővé tette, hogy négy résztémában, négyszer 45 perces fordulókban, kisebb csoportokban valamennyi résztvevő megnyilvánulhasson.
A vendégeket Hegedűs Judit tanszékvezető köszöntötte, a rendezvényt én moderáltam. A témagazdák bemutatkozása és témafelvetése után a heterogén csoportok négy teremben 2-3 témagazda vezetésével az alábbi témákon dolgoztak:
- Sok bába közt elvész a gyermek? – A gyermekvédelemben dolgozók szakmaközi párbeszédének fejlesztése
- Sokszínű prevenció – Mitől lesz hatékony a megelőző gyermekvédelem? Módszertani dilemmák, nemzetközi és hazai jó gyakorlatok
- A megelőzés tanulható, és tanulandó! – Mit tehet a képzés a prevenciós szemlélet kialakításáért?
- Mit tud tenni a rendőr a gyermekekért? – A rendőrség szerepe a gyermekvédelemben
A résztvevők 55-en kezdtek munkához, és a 15 órakor kezdődő és egy órán át tartó összegzésre is még 40-en maradtak. Azt hiszem, erre az arányra büszkék lehetünk. Mint ahogy arra is, hogy a témagazdák tökéletesen tartották a feszes időkereteket és a témahatárokat, maximálisan játékba hozták kompetenciáikat, és beleadtak apait-anyait. Mindezek és a visszajelzések alapján talán mondhatjuk, hogy a sok bába között ezúttal nem veszett el a gyermek, mint érték.
Ahogy a rendezvény alcímében ígértük, szépen összekapcsoltuk a prevenciót és az edukációt. És természetesen az sem véletlen, hogy ezt a beszámolót épp a pedagógusnapra időzítettem. Hiszen egyrészt a megelőzés is tanulható és tanulandó, másrészt pedig a gyermekekkel való értő foglalkozás a szülőkön kívül leginkább mégis csak a tanárok felelőssége és dolga. Így ér össze gyermeknap és pedagógusnap.
Első látásra úgy tűnik, hogy ehhez a rendőrnek semmi köze, és jó esetben így is van. De sajnos sokszor mégis képbe kerül, és már csak akkor kapcsolódik be a folyamatba, ha baj van. Ám ha a bűnmegelőzés jól teszi a dolgát, kevesebb a baj is… Ezekből a nap során elhangzott gondolatokból adott kis ízelítőből is világosan látszik, hogy meglehetősen komplex a helyzet. Ezt igyekeztünk feldolgozni a prevenciós eszköztár sokszínűségének felvonultatásával, amit a rendezvényt megnyitó gondolataimban nyomatékosítottam is.
Addig nem tűnt fel, de amikor az egyébként a szervezésben közreműködő, majd a nap szakmai összefoglalását moderáló Fekete Márta konstatálta, hogy véletlenül egymáshoz öltöztünk – bár sajátosan, hiszen ő fekete, én fehér ruhában voltam –, szimbolikusan is tudatosodott bennem, milyen jól kiegészítjük egymást. Miközben persze ez az egész rendezvény azt igyekezett bizonyítani, hogy semmi sem fekete és fehér.
Úgy gondoltam, hogy ennek a közös kis projektünknek igazán méltó lezárása lehetne, ha felajánlanám neki a vendégoldalt, írná tele a gondolataival. De ahogy Mártit ismerem, lesz ebben érzelem is, bőven…
(Fotók: NKE és Molnár Katalin)
***
Fekete Márta: „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?” – Konferenciaszervezés felsőfokon
A tanszékünkön évek óta a fiókban van egy Café módszerrel megszervezett szakmai konferencia ötlete. Hol a Covid húzta keresztbe a terveinket, hol a magas óraterheink. Idén úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább ennek a fiókba tett ötletnek a megvalósításával: a konferenciák szervezése-tartása egyrészt hozzávalója egy valamirevaló tudományos közösségnek, de aktuális társadalmi-közéleti események is húztak-vontak a szervezés felé, és segítették körvonalazódni a konferencia fókuszpontjait.
A Rendészeti Magatartástudományi Tanszék oktatóinak egyik szépsége a sokféleség. Ahányan vagyunk, annyiféle érdeklődést, kutatási területet, szívünknek fontos tevékenységet tudunk felmutatni. Egy azonban biztosan közös bennünk: mindannyian fontos ügynek érezzük a gyermekvédelem, a zárt intézeti nevelés, a (jó) szakemberképzés, a prevenció témaköreit, és így vagy úgy, mindannyian aktívan közre is működünk ezeken a területeken. Az évek óta dédelgetett konferencia témája a bűnmegelőzés lett volna, viszont gyermeknap apropóján úgy gondoltuk, ezt célzottan a gyermekvédelemmel kombináljuk, így jött létre „A gyermek érték” – először munka-, majd, mivel mi sem fejezi ki jobban az esemény központi értékét és üzenetét, végleges – című rendezvényünk, melyet kifejezetten gyermekvédelemben érintett szakemberek szakmaközi párbeszédére szabtunk megelőzési és edukációs célzattal.
Májusban, egy újabb intenzív év után, a nyári szabadságolások küszöbén nem mindig kívánjuk a plenáris ülésekkel fémjelzett, tömény tudományos diskurzust. Ilyenkor sokszor jobban esik leülni és kapcsolódni egymáshoz, beszélgetni, ötletekkel teli csomagot hozni, ötletekkel teli batyut vinni haza. Talán az általunk választott témakör is inkább ezt igényli most: kicsit megérkezni, leengedni, elmondani, meghallgatni. A Café módszer erre kiváló, sokkal több, de röviden mégis egy kapcsolódási és ventilációs felület. Jó lehetőség arra, hogy élénk diskurzusok, inspiráló beszélgetések, akár viták során új ismeretségek alakuljanak.
„Kávéházas konferenciát” azonban még csak egyszer (régen) szerveztünk tanszékileg – bár a címbéli felsőfokon szócska kicsit mégis előrevetíti az érzéseinket a nappal kapcsolatban. Ilyenkor mindig izgalmas, hogyan álljuk a kihívásokat. Szerencsére van nekünk egy Café Katánk, aki, számtalan megszervezett Caféval a háta mögött, gyakorlottan vette kezébe az irányítást. És az én kezemet is. Hiszen egy (paradox, tudom) óvatos-határozott, cinkos mosollyal tett szervező- és játszótársává a folyamatban. Mondanám azért, hogy sokkal kisebb szervezői részt vállaltam, mint amiért nekem komfortos magam szervezőnek hívni, mégis a rendezvény aktív alakítója lehettem, ami igencsak jóleső érzés. A témakörök meghatározásától kezdve – szakmaközi párbeszéd, módszertani dilemmák, a prevenciós szemlélet kialakításának fortélyai, rendőrség és gyermekvédelem – a program elkészítésén és a meghívó megfogalmazásán keresztül, a meghívandó szakemberek, asztalgazdák személye feletti ötletelésig. És természetesen magán a rendezvénynapon is, ahol kicsit házigazda voltam, kicsit „teremőr néni”, kicsit meg moderátor (ez utóbbi lehetőséget külön köszönöm, pedig eleinte megijesztett). Az egyetem jóvoltából pogácsát, süteményt és kávét is kaptunk, így tényleg valódi kávéházi hangulatot tudtunk varázsolni május 27-én a Nagyvárad téren.
A záró beszélgetésen – kávéház és varázslat kombinációja után szabadon – úgy fogalmazott az egyik asztalgazda, hogy ezen a napon megpróbáltuk megtalálni a bűnmegelőzési varázsfőzet tuti receptjét. Mik is lennének a hozzávalók? Kommunikáció, találkozás (például egy ilyen kávéházi, ahol az ember gondolkodása formálódik az egymástól hallottak alapján), a szakember személyisége, legyen az rendőr, pedagógus, szociális munkás, gyermekvédelemben dolgozó, ami képes elválasztani, de összekötni is (nem győzünk erről eleget beszélni). És a középpontban a gyermek: lehetőség és élet is egyben – érték. Kell egy nagy adag önreflexió – a tükröt akár az ilyen rendezvényeken összegyűlő kollégák is tarthatják. És nem kampányszerű, projekt-alapon létrehozott prevenciós programok, hanem jó szakmai bázisra épített, folyamatosan reflektált és állandóan fejlődő keretrendszer, melyben a gyermekek védelme komplex módon valósul meg. A rendszerünk fragmentált, de nem szükségszerű, hogy az legyen. Ezért is fontosak ezek a szakmai (és nem szakmai) párbeszédek egy jó kávé mellett, jó emberekkel.