Police Café Extra 105. – Képeslap a szolnoki Roma Police Caféból
Ami most következik, az egy igazi adventi meglepetés. Azt hittem, hogy már minden kis ajándék megérkezett, de nem. Ülök itthon szombat késő délután, épp a blogrovatot szerkesztgetem-rendezgetem, amikor a drótpostás bedob egy Police Café képeslapot. Kedves doktoranduszom, András Hunor Lehel küldte, ráadásul egy Roma Police Caféból, amit 2024. december 13-án tartottak náluk, Szolnokon. Nem is tudtam róla, de soha rosszabb meglepetést! Örültem neki nagyon. Olvassuk hát, mit ír!
***
András Lehel Hunor: Van új a nap alatt!
Értekezletek, megbeszélések, év végi hajtás. Sokszor érezzük azt, hogy nem vagyunk előrébb, vagy nem jutottunk közelebb az adott téma megoldásához. Mondhatjuk: „nincs új a nap alatt”. 2024. december 13-án (egy pénteki napon, de pozitívan, szigorúan babonától mentesen!) erre sikerült rácáfolnunk. Mi, szolnoki rendőrök és a helyi romák közelítettük álláspontjainkat, közelebb kerültünk egymás megértéshez, az égető kérdések feltárásához és a megoldási javaslatok megfogalmazásához.
Szolnok megyei jogú város adott helyet a soron következő Roma Police Cafénak, melyet a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Rendőr-főkapitányság Rendészeti Igazgaztóság Közrendvédelmi Osztálya szervezett. A rendezvényt a vármegyei közrendvédelmi osztályvezető és egyben a területi kissebségi kapcsolattartási munkacsoport vezetője, dr. Karsai Lajos r. alezredes nyitotta meg.
A négy asztal témái az alábbiak voltak: A hátrányos helyzetű gyermekek védelme; Cigányság-rendőrség; Jövőkép, rendészeti életpálya; A település kriminológiai jellemzői.
A meghívottak – többek között – roma szervezetek és oktatási intézmények vezetői, a gyermekjóléti szolgálat, a humánszolgálat és a drogkonzultációs központ vezetői, rendőrök és helyi roma lakosok voltak. Az első etap általában a tipikus warming up, de ez most nem így volt. Már az első 20 perc is nagyon aktívan telt, aztán a második asztalnál egy intézményvezető rögtön nekem szegezte a kérdést: „Tulajdonképpen miért is jó az nekem, hogy itt vagyok? Mit tudok én ebből haza vinni és a későbbiekben hasznosítani?” Villámként csapott belém a felismerés: Mi szerveztük a kávézást, és elsődlegesen mi szeretnénk információt beszerezni, de nekünk most vendéglátóként elsőként nem kapnunk, hanem adnunk kell! Egy merőben más megközelítésből folytattuk a beszélgetést, és mély, valódi eszmecsere keretében sikerült több felmerülő problémára megoldást találnunk.
Persze nem olyanokra, amelyek annyira általánosak, hogy nem tartoznak a mi hatáskörünkbe. Inkább olyanokra gondolok, amelyeket helyben, kis lépésekben, de igenis meg lehet oldani. Nem feltétlenül azonnal, de valahol és valamikor el kell indulni az úton, hiszen a jövő rajtunk is múlik. Mind a négy témagazda összefoglalójában kitért a megfogalmazott javaslatokra. Jómagam pedig nagy örömmel prezentáltam a jövőkép és rendészeti életpálya kapcsán a társaságban felmerülő értékes információkat, melyeket reményeim szerint minél hamarabb aprópénzre tudunk váltani.
A közösségépítő eseményről mindenki úgy távozott, hogy sűrűbben kellene összeülnünk egy kávéra. Ígérem, ezt jövőre megfogadjuk!
(Fotók: Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Rendőr-főkapitányság)