Police Café Extra 152. – Police Café képeslap Székesfehérvárról
A Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság is beállt az őszi rendőrkávéházak rendezői közé. 2026. szeptember 17-én a székesfehérvári Öreghegyi Közösségi Házban találkoztak a rendőrök a meghívottakkal, mégpedig egy Roma Police Café keretében. Ez volt az országban a 74. alkalom. A képeslapot a rendezvény moderátora, Világi Zita írta.
***
Kedves Café Kata!
Évekkel ezelőtt találkoztunk már személyesen, de más témában, még Balatonföldváron egy idegenrendészettel kapcsolatos képzésen. Érdeklődéssel és élvezettel adtam át magam a résztvevőket bevonó műhelymunkának, amelyet moderáltál. Ám akkor nem gondoltam, hogy egyszer majd én is ilyen szerepbe kerülök. Márpedig ez történt, ugyanis a roma közösséggel kialakított kapcsolatot a főkapitányságunkon eddig ápoló Nagy Krisztinától pár hónapja átvéve a stafétát, most nekem jutott az a feladat, hogy a soron következő, immár második Roma Police Cafénkat én moderáljam. Szerencsére voltam már résztvevője Rendőrkávéháznak, és felidéztem az emlékeimben, miként házigazdáskodott a moderátor, de azért bevallom, izgultam rendesen. Immár a rendezvény után, megnyugodva küldöm szakmai élménybeszámolómat, hogy megosszam veled és olvasóiddal a tapasztalataimat, és nem utolsósorban az örömömet. Mert bizony meglehetősen jól éreztem magam ebben a szerepben.
A rendezvény célja az volt, hogy kötetlen, mégis szakmai keretek között közösen gondolkodjunk az iskolai erőszak megelőzésének lehetőségeiről, valamint erősítsük az együttműködést az érintett intézmények, a rendőrség, illetve a roma nemzetiségi önkormányzatok között.
A Cafén összesen huszonhárman voltunk. Ebből kilenc rendőr, egy tréner a rendőr-főkapitányság állományából, egy iskolaőr, egy iskolapszichológus, egy fejlesztőpedagógus, az Ercsi Eötvös József általános iskola igazgatója, a Bicskei Gyermekotthon igazgatója, valamint nyolcan a roma nemzetiségi önkormányzat képviseletében.
A fő téma, ami köré az altémákat rendeztük az alábbi volt: Az iskolán belüli bántalmazás – közös felelősségünk, közös megoldásaink. A témát négy altémára bontottuk.
Az első a kommunikáció volt. (Témagazda: Simon Bianka Kitti, a főkapitányság trénere) Kommunikációs gátként említettük meg, hogy a mai fiatalok már teljesen más nyelvezetet használnak (az ún. „hunglist”, amikor angol szavakat magyar szavakkal kevernek), amit az idősebb generáció nem is ért. Szó volt a verbális és nonverbális bántalmazásról, valamint arról is, hogy sajnos az iskolai bántalmazás nem ér véget azzal, hogy a gyerekek elhagyják az iskolát, hiszen azt az online térben tovább folytatják. Ez fokozott kitettség érzést eredményez a gyerekeknek. Képek formájában is hergelik vagy alázzák egymást. Az AI segítségével fotókat szerkesztenek át bántó módon, majd ezeket terjesztik egymás között. Ennek kapcsán szóba került, hogy a szülő és a gyermek, valamint a társhatóságok, illetve a civil szervezetek, a szülők, a tanárok és a diákok között hiányos a kommunikáció. A beszélgetőtársak fontosnak tartották a családban a szexuális felvilágosítást is, mivel a gyermek sokszor korábban találkozik ilyen jellegű tartalmakkal a különböző médiumokban, mint ahogy azt képes lenne feldolgozni. Az online tartalmak elérését a szülőnek, amennyire csak lehetséges, mind időtartamban, mind téma szempontjából kontrollálnia kellene. Az őszinte kommunikációhoz pedig minden viszonylatban elengedhetetlen a bizalom kiépítése. Óvodás korúak gyakran nyílnak meg játék közben, iskolások esetében az egyéni szükségletnek és érettségi szintnek megfelelő beszélgetés is bizalmat ébreszt.
A második téma a család szerepe az iskolai bántalmazás elkövetőjévé, illetve áldozatává válásban volt. (Témagazda: Kiss Dénes r. őrnagy, a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály, Bűnmegelőzési Alosztály vezetője) Abban mindenki egyetértett, hogy a család felelőssége a gyermek viselkedésében igazán jelentős. Az otthonról hozott minták rendkívül fontosak, hiszen a gyerek bennünket másol. Az otthoni kommunikációs stílus sokszor megjelenik a gyermeknél az iskolában is. A társadalom legkisebb egysége a család, ezért nagyon fontos a szülő példamutatása. Az iskolában megfigyelhető továbbá, hogy azok a gyerekek, akiknek a képességei gyengébb volta vagy hozzáállásbeli problémák miatt a tanulásban nincs sikerélményük, megpróbálják másképp felhívni magukra a figyelmet. Ez megnyilvánulhat akár a társak bántalmazásában is. Ebből a szempontól a pedagógus felelőssége is megjelenik, hiszen ezeknél a gyerekeknél a tanárnak meg lehetne és kellene találnia azokat a készségeket, amelyekben ezek a gyerekek jók, ügyesek, és amelyekben ők is meg tudják mutatni a tehetségüket. Ebben a témában arra is kitértünk, hogy már maga az iskola, az iskolai nevelés is sokat tehet a gyerekért. Lakatos György, a Budaörsi Tanoda alapítványi iskola tanára elmondta, hogy az iskolájuk főként Waldorf-módszerrel dolgozik, illetve a Kodály-módszernek megfelelően a zene által is nevel. A roma gyerekek tekintetében különösen fontosnak tartja a ritmus elsajátítását a zene által, hiszen ez kihat a mindennapjaikra is. A legtöbb gyereknek nincs ritmus az életében: hiányzik a rutin, a napirend, és ez káros hatással van a viselkedésükre. Szóba kerültek a fiatalok által kedvelt zenészek szövegeikben kifejezett üzenetek is, amelyek sokszor trágárok, és nem a helyes viselkedés irányába mozdítják el a fiatalokat. Itt felmerül a különböző médiumok rossz hatása, amin lehetne változtatni. Mindenképpen fontos a szülő – gyerek – pedagógus együttműködése a gyerek nevelése és fejlesztése érdekében. Sajnos a szülői értekezletekre, illetve a fogadóórákra pont a problémás gyerekek szülei nem mennek el.
A harmadik téma az volt, hogy hogyan lehet felismerni az iskolai bántalmazást. Témagazda: Dér Tibor r. százados, a főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának főelőadója) Már maga a fogalom is tisztázásra szorult, hiszen már az is szubjektív, hogy hol a határ a jópofa viccelődés és a bántalmazás között. Amit az egyik gyerek csak poénnak gondol, az a másik gyereknek, aki elszenvedi, mélyen megalázó, bántó, fájdalmas lehet. Mindenesetre figyelni kell a testi jelekre (a fizikai bántalmazás nyomaira), a kommunikációs jelekre, a viselkedésbeli változásokra. Ilyen jelek lehetnek például a kiközösítés, a zaklatás, a visszahúzódó viselkedés, a letargia vagy a bántalmazóknál a hangos, agresszív, trágár beszéd, a rasszizmus. Tudatosan figyelemmel kell lennie a szülőnek, illetve a pedagógusnak arra, hogy a gyerek a helyzetnek megfelelően tud-e viselkedni, illetve a konfliktushelyzetekre hogyan reagál. A depressziós, pszichoszomatikus tünetek megjelenése, a tanulmányi eredmények romlása, az iskolakerülés már nagyon komoly intő jelek. És az is, ha a gyerek nem akar beszélni, vagy ha rákérdezünk dolgokra, inkább próbálja elterelni a témát. Szóba került, hogy az iskolai bántalmazás a fiúk esetében jellemzően fizikailag nyilvánul meg, míg a lányok főleg csoportos lelki terrort folytatnak a kiszemelt áldozattal szemben. A rendőr kollégák beszéltek arról, hogy mik lehetnek azok a bántalmazáshoz kapcsolható magatartásformák, amelyek már szabálysértési, illetve büntetőjogi kategóriába esnek, azaz indokolt a rendőrség közbelépése. A Bicskei Gyermekotthon igazgatója elmondta, hogy újabban a gyermekotthonból nem megszöknek a gyerekek, hanem oda visszaszöknek. Egyrészt azok a gyerekek, akiket a fóti intézménybe helyeznek át, másrészt azok, akiket próbálnak visszaintegrálni a saját családjukba, de mivel nem akarnak hazamenni, elkezdenek törni-zúzni, agresszívan viselkedni.
A negyedik téma, hogy hogyan kezeljük az iskolai bántalmazást. (Témagazda: Újfalusi Péter r. őrnagy, a főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának kiemelt főelőadója) Sajnos általános jelenség, hogy az a gyerek, aki nem vesz részt a bántalmazásban, hallgat, vagy inkább ő is bántalmazóvá válik, nehogy legközelebb ő legyen az, aki sorra kerül mint áldozat. Fontos a bizalmi kapcsolat kialakítása a felnőttel, legyen az szülő, tanár, rendőr, iskolaőr, pszichológus. Ha valaki segítséget kér, mert bántalmazták, vagy tanúja volt ennek, akkor annak legyen következménye a bántalmazóra nézve, illetve ő ezt követően is biztonságban érezhesse magát. Megfigyelhető, hogy az online térben a gyerekek még inkább felbátorodnak, és erőszakosabban vagy gátlástalanabbul nyilvánulhatnak meg, mint azt szemtől szemben egyébként megtennék. Ennek hatásaival szemben elég nehéz fellépni. Itt is nagyon fontos a szülővel vagy pedagógussal a bizalmi kapcsolat kialakítása, hogy erről merjen beszélni a gyerek, illetve fontos, hogy a szülő megfelelő kontrollt gyakoroljon a gyerek telefon- illetve internethasználati szokásai felett. Pozitív mintának hozták fel, hogy volt olyan osztály, ahol az egymás közötti bántalmazásra megoldás volt, hogy az osztályfőnöki órákon az osztályfőnök csoportterápiás foglalkozásokat tartott az iskolapszichológus bevonásával. Ezekben az osztályokban a tanulmányi eredmény is javult. Azonban ehhez is kell a szülők együttműködése. Sokszor az a gyerek, aki otthon bántalmazás elszenvedője, az iskolában maga is bántalmazóvá válik, hiszen a problémák megoldására ezt a mintát sajátította el. Felmerült az a probléma is, hogy ha az iskolában a pedagógus fel is ismeri a problémát, netán még iskolapszichológus is van, a pszichológusnál történő beszélgetésbe bele kell egyeznie a szülőnek és a gyereknek is. Együttműködés hiányában a bántalmazást elkövető gyerek nevelése akadályokba ütközik. Vagyis a kör bezárul…
Összefoglalva az elhangzottakat elmondhatjuk, hogy az iskolai bántalmazás közös ügyünk. Visszaszorítani csak társadalmi összefogással lehet, saját felelősségünket felismerve és egymással együttműködve. És bár a bántalmazás visszaszorítása közös felelősség, de a bizalom megteremtése otthon kezdődik.
A megelőzés már jóval azelőtt elkezdődik, hogy a gyermek belép az iskola kapuján. Azzal, hogy van-e valaki, akinek el meri mondani, ha valami bántja. Van-e otthon egy biztos pont, ahol meghallgatják, nem ítélik el, és megtanulja, hogyan kérjen segítséget és hogyan álljon ki önmagáért és másokért. Ehhez pedig nem tökéletes szülőkre van szükség, hanem jelen lévő szülőkre. Olyanokra, akik minőségi időt töltenek a gyermekükkel. Akik nem csak ellátják, hanem meghallgatják, meghallják és megismerik őt. Mert a bizalom nem egyetlen nagy beszélgetésben születik meg. A mindennapok apró beszélgetésiben, a közösen töltött időben és abban a tapasztalásban épül fel, hogy anya és apa ott van mellettem akkor is, ha valami baj van. Ez az egyik legerősebb védőháló, amit egy gyermeknek adhatunk.
A gyermekünket nem tudjuk mindentől megvédeni. De adhatunk neki valamit, ami segít átvészelni a konfliktushelyzeteket. Egy biztos bázist, ahol tudja, hogy meghallják, hisznek neki és nincs egyedül.
Kedves Kata!
Talán megbocsájtod, hogy a képeslap terjedelmi korlátait átléptem, de számomra rendkívül tartalmas volt ez a szakmai párbeszéd. És lehet, hogy ezzel a Police Caféval nem váltottuk meg a világot, de tettünk egy lépést annak érdekében, hogy erről minél szélesebb körben, egy tágabb perspektívában együtt tudjunk gondolkodni, megismerjük egymás tapasztalatait és állaspontját, illetve megismerjünk jó gyakorlatokat, amelyeket remélhetőleg szélesebb körben is tudunk alkalmazni.
Üdvözlettel:
Világi Zita r. alezredes, a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Közrendvédelmi Osztály idegenrendészeti kiemelt főelőadója