Police Café Extra 154. – Police Café képeslap Hegyvidékről
2026. október 13-án – míg én Szekszárdon időzve a Roma Police Cafékról tartottam előadást – a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzatában nyitott Rendőrkávéházat. A téma a gyermek- és családvédelem volt. Sajnáltam, hogy nem tudtam eleget tenni kedves meghívásuknak, de biztos vagyok benne, hogy a moderátor, Takács Anna élménybeszámolója kárpótol majd. Nézzük, hogy s mint zajlottak az események a Hegyvidéken.
***
Egy asztalnál, egy közös célért – Police Café a hozzátartozók közötti erőszak megelőzéséről
Kedves Kata!
2026. október 13-án a Hegyvidéki Polgármesteri Hivatal alagsori tárgyalója lassan megtelt: több mint negyven szakember érkezett, hogy közösen gondolkodjon a hozzátartozók közötti erőszak megelőzéséről, a segítségnyújtás lehetőségeiről és a szakmák közötti együttműködésről. A Police Café megrendezésének apropóját egy portugál UNIDAS-pályázat adta. A szervezés kezdetben nehezen indult, többszöri nekifutásra sikerült csak megfelelő időpontot találni, de a végére sikerült minden akadályt legyőzni, és egy remek szakmai nap kerekedett ki.
Iskolai és óvodai szociális munkások, családsegítők, védőnők, háziorvosok, pedagógusok és rendőrök ültek egy asztalhoz. A közös munka előtt egy könnyed, félórás ismerkedős játékkal hangolódtunk egymásra, hiszen a hatékony együttműködés alapja nemcsak a szakmai tudás, hanem az egymás felé fordulás is.
Egy rövid szünet után kezdetét vette a nap érdemi része. Négy témát nyolc asztaltársaságban dolgoztunk fel, azaz duplikáltuk a témákat. A jelzőrendszer és az együttműködés kérdései, a bántalmazás felismerhető jelei, a prevenció lehetőségei, valamint a Meghallgató és Terápiás Központ bemutatása kerültek terítékre. A témagazdák elkötelezetten vezették a beszélgetéseket a közel sem könnyű témákban, a résztvevők pedig saját tapasztalataikat, dilemmáikat és javaslataikat is megosztották egymással.
A beszélgetések egyik fontos tanulsága az volt, hogy a segítségnyújtás során nem elég észrevenni a figyelmeztető jeleket. Az is számít, hogy tudjuk-e, mikor, kihez és hogyan forduljunk. Hol húzódnak a saját felelősségünk határai? Mikor szükséges jelezni? Hogyan juthatunk visszajelzéshez, és miként kerülhetjük el, hogy egy fontos információ vagy egy segítségre váró ember elvesszen a rendszerben?
A résztvevők a bizalom, a szakmák közötti kölcsönös megértés és a szülőkkel való együttműködés jelentőségét is kiemelték. A hatékonyabb közös munkához egyértelműbb együttműködési keretekre, rendszeres szakmai egyeztetésekre, visszajelzésekre és közös képzési lehetőségekre is szükség van.
A beszélgetések végére egy fontos közös tapasztalat rajzolódott ki: a szakemberek sokszor magukra maradnak a nehéz helyzetekkel. Nem feltétlenül a segítő szándék vagy az elhivatottság hiányzik, hanem a személyes szakmaközi kapcsolatok, az egymás feladatainak és hatásköreinek ismerete, valamint az a kapaszkodó, amely segítene eligazodni abban, hogy egy-egy bántalmazással érintett helyzetben kihez, mikor és milyen módon fordulhatnak.
Hogyan kapcsolódhatnak össze a különböző szakmák a hatékony segítségnyújtás érdekében? Milyen közös eljárásrend támogathatná a szakembereket abban, hogy tudják, mi a következő lépésük, és ne maradjanak egyedül a felelősséggel? Ezekre a kérdésekre nem született mindenre kiterjedő válasz, de talán éppen ez adta a nap egyik legfontosabb felismerését: szükség van a szakmák közötti rendszeres találkozásra, párbeszédre és a közös gondolkodás folytatására. Mert a hatékony segítségnyújtás nemcsak az egyes szakemberek munkáján, hanem az őket összekapcsoló együttműködésen is múlik.
Úgyhogy valószínűleg kell, hogy folytassuk a párbeszédnek ezt a módját…
Üdvözlettel:
Takács Anna rendőr őrnagy, kiemelt főelőadó, Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztály