A nyári nyolcrészes zuglói Café-sorozat utolsó helyszínét tulajdonképpen lenyúltuk, hogy ilyen bulvárosan fogalmazzak. De mit is jelent ez? Az eredetileg az 1-es rendőri körzeti Café Vajdahunyadvárban való megrendezését a helyi körzeti megbízottak jó kapcsolatainak köszönhettük. Hamar megvolt a helyszín, kitűztük az időpontot, meghívtuk a vendégeket, amikor kiderült: mindent át kell szervezni. A körzeti rendőrkávéház helyett egy egész Zuglóra kiterjedő, nagyobb volumenű, inkább protokolláris jellegű projektzáró rendezvényt kell tartani. 2017. június 20-án ez meg is történt.
Már az előkészítés forgatagában megfogadtuk, hogy a helyi körzeti megbízottat az elmaradt rendezvénye miatt kárpótolni kell. Így hát a ZKNP – már jócskán a projekt keretein kívül – 2017. november 21-én megszervezte a találkozót, amelyet ezért és csakis ezért nevezek pótkávéháznak. Nem a Ligetbe, hanem a ZKNP oktatótermébe vártuk a résztvevőket.
Ahogy legutóbb írtam, egy igazi kommunikációtanárt a törött foga se hátráltathatja a tanításban. Ezúttal hasonlóra láttam példát: egy valamirevaló körzeti megbízott törött lábbal is ott akar lenni az események közelében, s ez nagyon rendben van. Méltán lehetek elfogult a mi rendőr házigazdánkkal, hiszen ő is az volt körzete iránt, amikor érzelmekkel gazdagon átszőtt, szimbolikus bemutatkozásában üdvözölte a megjelenteket. És járt, pontosabban mankózott körbe-körbe az asztalok között, s talán nem túlzás, ha azt mondom, büszkén hallgatta-nézte, mire jutnak egymással a felek a körzete biztonságáról folyó párbeszédben.
És nemcsak szép számmal, de nemes szándékokkal voltak jelen a Ligetben működő intézmények képviselői, akik a maguk sokszínűségében képviselték azt a komplex funkcionalitást, amelyet a város szívének tartott Városliget megjelenít. Egyértelműen kiderült, hogy ez a hely, ez az ügy nekik valóban szívügyük. Azon vannak, hogy ne csak biztonságos, de élhető, sőt több: élvezhető hely legyen ez a városrész. És ne csak azoknak, akik nap mint nap odajárnak, mint ők, dolgozni, hanem a rövidebb-hosszabb ideig pihenni vagy szórakozni vágyó oda látogató embereknek is. Arról gondolkodtak együtt három téma – a közlekedés és parkolás, a turizmus és a közterület rendje – kapcsán, hogy mindehhez ők a maguk módján és szakértelmével hogyan járulhatnak hozzá. S mit tehet, hogyan segíthet ebben még jobban a helyi rendőrkapitányság.
Akik egy-egy ilyen Police Cafénak csak a hírét hallották, úgy gondolhatják, hogy az a meghívott szakemberek jó hangulatú, érzelmekkel átszőtt beszélgetése. Ez is, de ennél jóval több. Az oldott légkör teszi lehetővé a felszabadult vélemény- és hatékony információcserét, itt hangozhatnak el a konkrét ötletek, amelyekből kinőhetnek a megoldások és az azok érdekében nélkülözhetetlen felajánlások. Amikor már nemcsak a problémák kimondása, hanem azok összefüggő okainak feltárása is megtörténik; amikor egy-egy résztvevő jámbor óhajából a közös érdekérvényesítés lépéseinek közeljövőbeli körvonalai is kirajzolódnak, s ehhez egyre sűrűbbre, ezáltal erősebbre szövögetik a kapcsolati hálóikat, akkor lehet remélni: máskor is, mások is összejönnek, leülnek, beszélgetnek, és minél többször teszik, eleinte egyben-másban, később aztán egyre több mindenben egyetértve, előrébb jutnak.
A zárszóban azt találtam mondani a résztvevőknek, hogy ha ilyen egy pótkávézás a zuglói rendőrökkel, akkor képzeljék el, milyen az igazi… Nos, akármilyen furcsán hangzik is: pontosan ilyen. Reméljük, Zugló mutat még rá sok példát. A szervezők mindenesetre már gondolkodnak a folytatáson…