A harmadik Online Police Café
Ez volt az első konkrét esetmegbeszélő Police Café. És ismét online. Még mindig „csak” szakemberi körben, ami kis lépés ugyan, de jelentős. És remélem, lesz még tovább és tovább…
***
A józsefvárosi közösségi rendész program szervezői „nem riadnak vissza az újdonságoktól. Ha egyszer még jó ideig a kávé mellé digitálisan kell szervírozniuk a program által körülhatárolt Magdolna–Orczy negyed akcióterület közös biztonságának kérdéseit, akkor így szervírozzák. (…) a Rév8 mint a Magdolna–Orczy program koordinátora felajánlotta szabad online rendőrkávéházi asztalait néhány ma (is) felmerült konkrét helyi probléma szűkebb szakmai-érintetti körben való megbeszélésére” – írtam egy hete a 2021. március 17-i második Online Police Caféról.
Ki is próbáltuk, élnek-e az alkalommal a meghívottak. Éltek. Egy hét telt el, és 2021. március 24-én megszerveztük nekik a folytatást. Így kell ezt csinálni: addig kell inni a rendőrkávét, míg ki nem hűl. De ez a mostani stílszerűen szólva igazán erősre sikeredett.
Egy hete is izgultam, és úgy látszik, ez a lámpaláz nem múlékony. De hogyan is lenne az, amikor elég nagy a tét, még ha az ügy kicsinek hangzik is. Kezdem azzal, miért „kicsi”: mert egyetlen ház egyetlen közösségi együttélést érintő problémájáról beszélgettünk, aminek akár elő sem kellene állnia, ha… Mégis keletkezett egy helyzet, amely aztán sokáig fennmaradt, és egy idő után annyira zavaróvá és kezelhetetlenné vált, hogy nem lehetett tovább halogatni a feltárását. A tét viszont azért nagy, mert a Police Cafék történetében most jutottunk el először odáig, hogy kifejezetten egyetlen problémagóc okán hívjuk össze az annak megoldásában szükségszerűen érintett szakembereket. Vagyis megint valami újjal próbálkozunk, és ilyenkor mindig ott a kérdés: vajon sikerül-e?
Ami a leginkább elgondolkodtató, hogy legtöbbször úgy tűnik, mintha csak a szakemberek lennének érdekeltek egy-egy előállt probléma megoldásában. Pedig nem így van, csak folyton nekik kell veszkődniük azokkal a következményekkel, amelyek az eredeti problémából fakadnak. És már ők is unják, és egyre jobban bántja őket, hogy tehetetlenek. Náluk azonban sokkal jobban és másképp, esetenként napi 24 órában zavarja a lakókat a fennálló helyzet. Mégsem történik semmi. Sokan tudják, miért: a dolgok, főleg az efféle nehéz helyzetek megoldása nem magától szokott történni, ahhoz valaki(k)nek valamit konkrétan tennie/tenniük kellene. És itt a legegyszerűbb és egyben legnehezebb kérdés: ki(k) legyen(ek) a valaki(k)? Ha ez megvan, maga a mit tevés sokszor már egyszerűbbnek hat.
Konkrét részleteket természetesen most sem mondhatok el a megbeszélés témáját illetően, de annyit mindenképpen igen, hogy pont az volt a legizgalmasabb a mai beszélgetésben, vajon sikerül-e elérni, hogy valaki akarjon az élére állni a megoldás felé indulásnak. Mert ha akar, akkor mellé állnak mások is, és az akarásból ki szokott alakulni a tudás. Tapasztalom ugyanis, hogy szándék nélkül semmi sincs.
A tizenhárom résztvevő közül tizenegyen már voltak szervezői, témagazdái vagy meghívott vendégei legalább egy, ráadásul Online Police Cafénak. Megtapasztalhatták az érdeklődő egymás felé fordulás, a problémák kimondásának, elemzésének és a megoldás iránti szándék egyértelmű kinyilvánításának erejét. Mert mindössze ennyi mellékhatása van az efféle kávézásnak. Ezek, bár egyáltalán nem veszélytelenek, de azt hiszem, vállalhatók. Hogy aztán a szó cselekvésbe is fordul-e, azt majd meglátjuk, és remélem, hogy minél hamarabb.
Most két órát töltöttünk együtt, és szünet nélkül végig aktívan folyt a szó. A kommunikáció is egyre jobban megy, bár még mindig van mit gyakorolni. Pedig egyszerű (lenne) a nyitja: csinálni kell. Gyakrabban, érdemben, ahogyan ma próbálgatták a felek. Van, hogy jobban, van, hogy kevésbé haladtunk, meg-megtorpantunk, újra nekifutottunk, de így van ez, ha végre konkrét problémát feltárni és elemezni ülünk le – még ha kávéházban is. A moderátor nem hiába izgult, és bár nem elégedett, reméli, hogy apróbb-nagyobb rásegítéssel – célirányos terelgetéssel – a szociális, a rendészeti és az önkormányzati szereplők közötti párbeszéd minden közösségi kávézással kortyonként, lassan mégis csak előre halad. Mert nem lehet másként, ez a dolog természete.
Én nagyon szurkolok, hogy azzal a szerény elhatározással, amellyel felálltunk, legyen energia továbblépni még egyet és még egyet. Talán hamarosan a lakók felé is, mert a megoldásban nekik is legalább annyi részük kell(ene) hogy legyen, mint a hatóságoknak. De azért titkon úgy hiszem, hogy a kezdő lépést mégis csak a szakembereknek kell megtenniük, legelőször egymás, aztán nem késlekedve a lakók felé, hogy ők is lássák: nem hagyják őket magukra problémáikkal. Azt hiszem, ez volna az igazi közösségiség… Ettől még mindig mesze vagyunk, de minden nappal és az ilyen nehéz beszélgetésekkel is közeledhetünk felé…