Mindenre. Na jó, majdnem… Az eredeti World Cafét leginkább közösségfejlesztésre találták ki. Ezért hívják közösségi alkotó technikának, amely arra való, hogy általa felhasználjuk a kollektív bölcsesség erejét. Az adott lokalitást érintő bármely üggyel, kérdéssel, többnyire problémával foglalkozó, abban érintett résztvevőket tudatosan kiválasztva, megszólítva, a nyitott, egymásra figyelő, partneri kommunikáció által aktivizálva közös gondolkodásra, konszenzusra és ezáltal hatékony együttműködésre hívja és serkenti. Hogy a problémákat kimondják, definiálják, azonosítsák, feltárják, elemezzék, majd kibogozzák az okaikat, és személyes és együttes elköteleződésekkel, konkrét és komoly vállalásokkal, felelősséggel a megoldások keresésére induljanak. Vagy pontosabb így: közösen alkossák meg az ott és akkor lehető legadekvátabb megoldást.
Mert sokféle megoldás lehet, amelyek egyáltalán nincsenek meg előre. Nem rejtvény ez, hanem probléma. A különbség lényeges. Míg a rejtvénynek egyetlen és előre megadott megfejtése van, a problémának számos megoldása lehetséges, amelyek mindig egyediek. Van köztük olcsó vagy drága, jó, rossz, ideális vagy épp hogy csak elégséges, megnyugvást hozó vagy további problémákat generáló, rövid vagy hosszú távra szóló, tünetet kezelő vagy magát az okot megszüntető, talmi vagy valódi. Egyáltalán nem mindegy, melyiket sikerül megalkotni. A cél az, hogy a közösség mindig a saját együttműködése szempontjából legjobb és az adott körülményekhez, helyzethez, személyekhez is illeszkedő megoldást legyen képes megtalálni.
Nos, éppen ennek az alkotó folyamatnak a végig vitelére való a World Café módszer és a belőle továbbfejlesztett Police Café. Hiszen hangsúlyozni kell, hogy a Police Café is közösségfejlesztési technika, mely a civilek és a rendőrök együttműködését erősíti. Ezért kell pontosan úgy működtetni, ahogyan az az eredeti módszertani alapelvekben le van fektetve. És csak akkor hívhatjuk Kávéháznak, ha ezek mentén folyik a munka. Ilyen egyszerű ez.