Police Café Extra 132. – Rendőrkávéház és tudomány
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara természetesen idén is csatlakozott a tudomány napi ünnepségsorozathoz. 2025. november 20-án az ez alkalomból rendezett félnapos konferencia egyik előadójaként a rendészettudomány színpadán magának 2021 óta helyet kérő és már az első bátor lépéseken is túl lévő kutatói rendőrkávéház módszeréről beszéltem. Akkor afféle esélylatolgatással egybekötött ismeretközlésnek szántam gondolataimat, hogy aztán néhány nap múlva egy újabb gyakorlati próbának is alávessük a módszert doktorandusz hallgatómmal… de erről a következő bejegyzésemben. Most jöjjön a rövidke tudomány napi élménybeszámoló.
***
Jó ideje minden év novemberében egyetemeken, kutatóhelyeken a tudományt ünneplik kutatók, oktatók, hallgatók – mind a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt. Többnyire konferenciák formájában, a kollégák kisebb-nagyobb érdeklődése mellett, leginkább magunk közt adjuk elő a „tudományainkat”. Az általam ismert körökben ez a fajta tudásmegosztás inkább szűkkörű. És sajnos rövidke is: sűrűn egymás után elhangzó előadások, küzdelem az időkeretekkel… így a komolyabb-mélyebb párbeszédre nemigen van lehetőség, de talán lassan már igény sem.
A mi szekcióvezetőnk, Csaba Zágon azonban nem sajnálta sem az időt, sem a figyelmet, hogy kicsit valóban ünnepivé varázsolja a délutánt. Kedves, derűs lénye eleve üdítően oldotta a szigorú konferencia műfaját. Első előadónk késve érkezett, a második el sem jött, így egy szekcióvezetői manőverrel sokadikból hirtelen előre kerültem. A spontaneitás híveként azonban egyáltalán nem jöttem zavarba, inkább örültem, hogy még viszonylag sokan, húszan ültek a nézőtéren. Zágon a bevezető után egy rövid kis laudációt olvasott fel. Ezzel nemcsak a tudomány ünnepét gondolta köszönteni, de meg szerette volna örvendeztetni az előadókat is, akik a tudományukat bemutatni jöttek ma ide. Mondhatom, sikerült.
Engem így konferált föl: „Molnár Katalin docens asszony a rendészeti kommunikáció és a közösségi bűnmegelőzés kiemelkedő szakembere. Munkásságának középpontjában a bizalomépítés, a civil-rendőr párbeszéd és a közösségi részvétel áll. Legjelentősebb innovációja a Police Café (Rendőrkávéház) módszer hazai meghonosítása, amely kötetlen, mégis strukturált beszélgetések révén teremti meg a helyi biztonság közös alakításának fórumát. Docens asszony nemcsak kutatója, hanem moderátora és motorja is e programnak, amely a rendészet és a civil társadalom közötti kapcsolatot új minőségbe emeli. Oktatói tevékenysége révén a jövő rendészeti szakemberei számára is átadja a részvételiség szemléletét. Munkája példaértékű abban, hogyan lehet a rendészetet emberközelivé és közösségivé formálni.”
Ritka pillanat, amikor az ember ilyen formában hallja összefoglalni és méltatni mindazt, amivel foglalkozik, amiért fáradozik. Meg is hatódtam rendesen. Tökéletesen elcsípte a lényeget, s bár zavarba ejtően pozitív e kép, pontos. Szerencsére azonban nemcsak én kaptam ilyen pozitív visszajelzést, hanem szekciónk valamennyi előadója. Köszönjük ezúton is ezt a rendhagyó és kedves emberi-kollegiális gesztust. A visszajelzésben szegény dolgos-rohanós hétköznapokban különösen fontos (lenne) ez.
Előadásom absztraktja, amely alapján beválogatták a mezőnybe, a következő volt: „A Police Café mozgalom a 2014-es pécsi indulása óta bizonyítja: a rendőrség civilekkel való szervezett, rendszeres és módszeres együttműködése hatékonyabbá teszi a lokális biztonság megteremtéséért és fenntartásáért való közös cselekvést. A szerző, aki a Police Café módszer kidolgozója, terjesztője, képzője és moderátora, a biztonságos és élhető közösségekért folytatott párbeszéd keletkezéstörténetét, fejlődését, egyre gazdagodó tematikai varianciáját, a közös biztonsággal kapcsolatos problémafeltárás, -elemzés és -megoldás kézzel fogható eredményeit és a módszerben rejlő további potenciált mutatja be. Az előadás 11 év több mint 220 rendőrkávéházi rendezvénye alapján összegyűjtött adatok, megfigyelések és visszajelzések szintézisét tárja a hallgatóság elé. Ezzel bizonyítani kívánja, hogy nagyon is megfér egymás mellett a már-már bohém kávéházi hangulat, a rendészet komolysága-hivatalossága és a tudomány számokon-adatokon nyugvó objektivitása. Ő és néhány kutatótársa immár négy éve arra is keresik a választ, hogy – kutatói rendőrkávéház néven – mint új kvalitatív kutatási módszert hogyan használhatja ezt a technikát a rendészettudomány.”
A hallgatóság érdeklődni látszott, ami talán nemcsak a lazább előadói stílusomnak köszönhető, hanem az újdonságnak, amelyet ez a kutatási módszer képvisel. És nagyon sok potenciál rejlik még benne, úgy hiszem. Stílszerűen és nem minden célzás nélkül vittem magammal párat a Gál Erikával és Oláh-Paulon Lászlóval közösen írt Kutatói Rendőrkávéház? Avagy a közös biztonság, a bűnmegelőzés meg a tudomány című kötetünkből, el is kapkodták. Szerencsére vannak bátor kísérletezők, elsősorban doktorandusz tanítványok, akik alkalmazzák és fejlesztik tovább az ötletet, és remélem, hogy csak növekszik majd a táboruk. Az egyikük kutatása épp folyamatban van… De erről a következő bejegyzésben…