Police Café Extra 133. – Az első határon túli kutatói rendőrkávéház
Bizonyára kis lépés az emberiségnek, de különleges és jelentős korty a rendőrkávé imádóinak, hogy megrendeztük az első külföldi kutatói rendőrkávéházat. Elég nagy lépés viszont doktoranduszomnak, András Hunor Lehelnek, aki rendészeti kommunikációt érintő kutatásának egyik epizódjaként Csíkszeredában nyitott kutatói rendőrkávéházat 2025. november 24-én. Bélai Gáborral pedig elkísértük, hogy témagazdaként segítségére legyünk. Íme a tudomány napi élménybeszámoló ígért folytatása, amikor is az elmélet gyakorlatra vált…
***
Három ember, három nap, három asztaltéma – nagyjából ezekkel a szavakkal írható le az a kalandos kiruccanás, amit András Hunor Lehellel és Bélai Gáborral a romániai Hargita megye székhelyén, Csíkszeredában töltöttünk.
Mondhatnám, hogy régi vágyam teljesült azzal, hogy eljutottam Székelyföldre, de ez sajnos nem lenne teljesen igaz. Egyrészt évtizedekkel ezelőtt átutazóban jártam már azon a vidéken néhányszor, vagyis nem ez volt az első találkozás. Másrészt ez a mostani rövidke út sem a kirándulásról szólt. Konkrét céllal, dolgozni mentünk, ami mindössze egy délelőttöt vett igénybe. A másik két nap az oda- és visszaútra ment el, ráadásul amolyan igazi esős-szomorkás novemberi időben.
Mondjuk úti társaimmal gondoskodtunk róla, hogy ne unatkozzunk. Be nem állt a szánk, meséltünk, és nagyokat nevettünk – magunkon, egymáson és persze a világ dolgain. Ilyen harmonikusan tölteni el három napot végtére is idegenekkel – hiszen még nem töltöttünk el együtt 2-3 óránál többet, azt is a Rendészettudományi Doktori Iskola tanórának keretei között –, újdonság volt, de minden várakozást felülmúlóan üdítő. Egyetlen félreértés, nehézség, nézeteltérés nem esett köztünk, annál inkább jellemezte hármasunkat a derű és a harmónia. Legszívesebben másnap indultam volna vissza velük. És ezt most nem csak afféle fordulatként mondom. Komolyan gondolom, és erősen remélem is, hogy járunk mi még arrafelé.
Volna ugyanis mi célból. A rendőrkávéházi kultúra kiterjesztését a határokon túlra – elsőként magyar lakta területekre – bizony forgatom a fejemben egy ideje. Ez a mostani próbafőzet ugyan a speciálisabb kutatói rendőrkávéházi változat volt, de ez voltaképpen midegy is. A módszer, a technika ugyanaz, s ha ezt megkóstolva néhányan a résztvevők közül valóban annyira élvezték, ahogyan ezt visszajelezték nekünk, talán elindulhat a forgalmazás.
De felmerülhet az olvasóban, hogy a választás miért pont Romániára esett. Egyszerűen ezt tűnt a legelérhetőbbnek, tekintettel arra, hogy András Hunor lehel Csíkszeredában született. Az már csak apró adalék, s a véletlen műve, hogy Bélai Gábor is otthonosan mozog a környéken, mert őt meg rokoni szálak kötik ide. Ezt a vidéket tehát mindketten ismerik, s bár kalandoroknak neveztem magunkat, de azért a kutatói rendőrkávéházi próbajárattal jobbnak láttuk biztosra menni. De komoly ok az is, hogy Hargita megye hasonló adottságokkal rendelkezik, mint a Lehel által vizsgált két magyarországi vármegye, Pest és Jász-Nagykun-Szolnok. Így hát a szervezés kissé hosszadalmas procedúrája után – hiszen a hivatali malmok itt sem őrölnek túl gyorsan – errefelé vettük az irányt.
Sikerült a Hargita megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjétől engedélyt szerezni, hogy tizennégy hivatásos kollégáját kölcsön adja nekünk három órára egy novemberi hétfő délelőtt.
A főkapitányság épületének szépen felújított ebédlőjében rendeztük be nekik kis kávéházunkat. A pogácsa, kávé és víz nem maradhatott el, miként a Police Café brendhez tartozó dekoráció sem. Természetesen megadtuk a módját a vendéglátásnak is, ha már egyszer ilyen készségesen rendelkezésünkre álltak.
A pontos kezdés után a rendhagyó kölcsönös bemutatkozásunk, majd a kutatási előzmények és célok ismertetése következett. A minden merev protokollt nélkülöző informális hangnem, Lehel kedves köszöntője és szakmai bevezetője már érdeklődést váltott ki a résztvevőkből, így mire a Police Cafét módszertanilag felvezettem, igencsak felélénkültek a résztvevők. Hiába, a bevonási technika most is hamar megtette a magáét, egyáltalán nem kellett szólásra biztatni őket. A három fordulóra szánt két óra gyorsan elszaladt. Az elmaradhatatlan összegzést is mindenki kíváncsian várta, hiszen az ottani rendőr kollégák se igen vannak hozzászokva a laza, partneri szakmai párbeszédhez, nem még a beszélgetés végén elhangzó összefoglaláshoz, amelyet a témavezetők az ő gondolataikból hirtelen ott állítanak össze. Néhány további gondolatot, kiegészítést, közvetlen benyomást is szívesen osztottak meg velünk a végén, de készül számukra a visszajelző kérdőív, amelynek kitöltését megígérték.
Természetesen az elhangzottakat a szokásos flipchart papírokra részletesen lejegyzeteltük, s még aznap legépeltük, hogy Lehel mielőbb tudjon dolgozni velük. Rendészeti kommunikációt érintő kutatásának egyik epizódja lesz ez a külföldi kitekintés. A három témát felölelő háromórás beszélgetés fókuszában a belső és külső szervezeti kommunikáció állt.
Kíváncsian várjuk az eredményeket, na és a lehetséges folytatást. Mi már igencsak bizakodón nézünk a közelgő 2026-os esztendő elé…
Az úti beszámoló rövidke változata a kari honlapra is felkerült.