Miután Józsefváros újra nyitotta a Rendőrkávéházat, két napra rá máris fejest ugrott egy közösségi tervezésbe, szintén a Café módszerrel. Aki nem tudja, ki volt Déri Miksa, és hogy mi zajlik a következő másfél évben a róla elnevezett utcában, az olvassa el ezt a blogbejegyzést. És azt is megtudhatja, hogy túl a helyi sajátosságokon miért fontos egy-egy ilyen esemény a társadalmi felelősségvállalás szempontjából.
***
Azt hiszem, ha Déri Miksáról (1854–1938) valaki csak annyit tud, hogy mérnök, feltaláló, erőműépítő volt, valamint hogy 1885-ben Bláthy Ottóval és Zipernowsky Károllyal közösen találták fel a transzformátort, akkor büszke lehet magára. Én sajnos csak a feltalálóig jutottam a memóriámban. Bevallom, azt sem tudtam, hogy éppen a Józsefvárosban van róla utca elnevezve. Most, hogy egy külön kis projekt során találkoztam a nevével, bevallom, utána kellett olvasnom. És ilyenkor mindig morgok egyet magamban, hogy ezért kellett annyi éven át fizikát tanulnom, hogy egyik műszaki zseninkről szinte semmit ne tudjak.
Szerencsére azonban nem műveltségi vetélkedő, hanem közösségi tervezési Café zajlott a Déri Miksáról elnevezett utca felújítása apropóján, 2020. július 2-án. Tulajdonképpen ez volt az első, vagy ha pontosak akarunk lenni inkább a nulladik nyilvános eseménye a Déri projektnek. Ezzel nyitottuk meg azt a folyamatot, amelynek előkészítése már 2018 nyarán elkezdődött. A szakemberek most jutottak abba a szakaszba, hogy a lakosságot is elkezdjék bekapcsolni a munkába, azaz élesben is kipróbálják a közösségi tervezést, amely 2020. július 4-én 16.00 órától egy közösségi piknikkel veszi kezdetét. A három alkalmas tervezési folyamat 2020. augusztus 13-án az addigra kialakult terv nyilvános bemutatójával ér véget. A kivitelezési munkálatok 2021-ben zajlanak majd.
A Déri Café célja az volt, hogy – még nem a teljesen nyilvánosságnak kinyitva a közös gondolkodás terét – megszólítsuk, összehívjuk és megismertessük egymással a környékbeli intézmények, szervezetek képviselőit, és megtudjuk, ők mennyit tudnak a projektről, illetve hogy pontosabb képet kapjanak az egészről. Ez még nem maga a tervezés, de annak igen fontos előkészítő epizódja, egyfajta érintetti elemzés volt. A jó hangulatú konstruktív párbeszédet az alábbi négy kérdés mentén folytatták a résztvevők:
– A közösségi tervezés, a DériM projekt folyamata
– Közlekedés, parkolás
– Közös biztonság
– Közösségek a téren
Szépen kapcsolódtak egymáshoz a különféle szempontok: a lakossági, a városépítészi, a vállalkozói-kereskedelmi, az önkormányzati-hivatali, a közösségi, a biztonsági. Hasznos volt a résztvevőknek a projektmenedzser, a közösségi tervezés egész folyamatát facilitáló szakember, az alpolgármester és a helyi közterület-felügyelet vezetője moderálásával megérteni és átbeszélni a projekt részleteit. De nemcsak a meghívottak távoztak sok új információval. Remek lehetőség volt ez a szervezőknek is arra, hogy már most, ebben a kezdeti stádiumban sok olyan szempontot kapjanak, amelyekkel ők szükségszerűen nem rendelkeznek, de a későbbiekben fontos figyelembe venniük.
A közös biztonság kapcsán a jelenlegi problémák feltérképezése zajlott, de már érzékelhetően a lehetséges megoldások felé mozdult el a társaság. Kiderült: sok erőforrás áll rendelkezésre, de azok nincsenek jól kihasználva. Ahogyan az egyik témagazda az összefoglalójában fogalmazott: kár lenne kihagyni a ziccereket, amelyeket egy ilyen közös tervezés kínál.
És valóban. Ha az utca három fontos közösségi funkciót ellátó, ezért rendszeresen nagy ügyfél- és áruforgalmat bonyolító intézménye – a Józsefvárosi Egészségügyi Központ (JEK), a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSzSzGyK) és a Rákóczi téri Vásárcsarnok – környékének parkolási viszonyai rendeződnek, már sokak komfortérzete nőni fog. Ha az utcakép, a burkolatok, a térhatárolók, a zöldfelületek, a közlekedés, a különböző szabadidős és pihenőfunkciók és a környékbeli kereskedelmi kiszolgáló egységek arányait sikerül jól kialakítani, akkor pedig mindenki nyerhet. És messze nemcsak az emberekről beszélünk. Kutyák, madarak és növények is élnek itt, illő lenne rájuk is tekintettel lenni. Ha minden összejön, akkor akár igazi európai nagyvárosi megoldásként egy természetes növényi árnyékolással klimatizált utca is kialakítható. A Déri utca a jelenlévők szerint leképezi a sokszínű józsefvárosi közösséget. Minden réteg, korosztály képviselteti magát ezen a környéken – jó lenne hát, ha mindegyikük magáénak érezné a térkialakításnak ezeket az édesnek mondható gondjait. És aztán élvezhetnék az eredményeket.
Ez a közösségi tervezés nemcsak a meghívottaknak, de nekem is új élmény volt, és nagyon örülök, hogy belekeveredtem. Azon túl, hogy segítettem keretet adni a tervezési folyamatra való ráhangolódásnak, csattanóként még egy apró ötletet is bedobtam a közösbe. Az utca közepe táján áll egy kis transzformátorház. Némely lakót zavarja, ki tudja, miért. Nyilván funkciója van, de látványa talán nem a legmegnyerőbb, bár egyébként a Déri projekt színeként választott élénk sárgára mázolva megakad rajta a tekintet. Ahogy ott beszélgettek erről az egyik asztalnál, bevillant, hogy a feltaláló, akiről az utca a nevét kapta, megérdemelné, hogy épp a találmánya utcafronti fala adjon méltó helyet a róla való megemlékezésnek. Akár egy egyszerű pályázatot is ki lehetne írni ennek konkrét formájára, ezzel a művészeti igényű alkotás lehetőségét is megnyitva a környékbelieknek. Így a hely egyik apró kis nevezetessége is válhatna ebből a némelyek számára zavaró műszaki épületből, okot adva arra, hogy az ott élő emberek megszeressék és büszkék lehessenek rá. Azt hiszem, erre mondják: kovácsoljunk szükségből erényt.
A projektnek egyszerű, de igényes és minden fontos információt tartalmazó önálló honlapja is van, ahol az érdeklődők megismerhetik a részleteket. És nemcsak erről a konkrét helyszínről, de magáról a közösségi tervezésről is megtudhatják a legfontosabbakat. A weboldal nyitó lapjáról idézem az alábbi gondolatokat:
„Déri Miksa utca – nem csak egy utca
Itt laksz a Déri Miksa utcában vagy a környéken? Esetleg itt dolgozol, itt van vállalkozásod? Akkor ez az oldal neked szól! Arra gondoltunk, hogy a Csarnok negyednek kell egy zöld sétány! A Déri Miksa utca Nagy Fuvaros és Fecske utca közötti szakasza pedig erre tökéletesen megfelel. Azt szeretnénk, hogy a környék lakói elmeséljék egymásnak, kinek mi fontos itt a Déri Miksa utcában, és mi az, ami tetszik vagy nagyon nem tetszik. Nincsenek jó és rossz válaszok, és mindenki véleménye érdekes. Nem számít, hogy hány éves vagy és az sem, ha szerinted ebből az egészből úgyse lesz semmi. És ha mégis?”
Remélem, sokan bekapcsolódnak a közös alkotásba, és ha kipróbálják, megtetszik nekik. És akkor talán el merik hinni, hogy így is lehet tervezni. Mert sokszor csak ezen a kicsike felbátorodáson múlik, hogy egy utca, egy városrész, egy város – hogy nagyobb léptéket ne mondjak – úgy alakuljon át, ahogyan az ott élők, dolgozók, közlekedők szeretnék. Ha minden egyes ember igényét nem is, de sokakét igenis figyelembe lehet venni. Ez a közösségi tervezés lényege. Mifelénk ez még szokatlan. Pedig… Ha megtanulnánk, akkor talán sokan érezhetnénk úgy, hogy “Miénk itt a tér” *
Van a Facebookon egy egyre gyarapodó számú közösség, mely a vírusveszély idején jött létre. Nevük: MÁSNAP – MÁSKÉPP. Céljuk a társadalmi felelősségvállalás hazai jó gyakorlatainak gyűjtésével és bemutatásával olyan új normalitások kialakítása és terjesztése, amelyek a közösség erejére támaszkodva teszik élhetővé a helyi viszonyokat. A csoport létrehozója, atyja és lelke, Mátyás Gáspár, nekem kedves mentorom, végre el tudott jönni egy általam moderált Caféba, és – stílusosan már másnap, július 3-án – az alábbi gondolatait osztotta meg a csoportja nyilvánosságában:
„Józsefváros is komolyan gondolja a közösségi tervezést. Ma mintegy 30 helyi lakos, közvetlenül érdekelt üzletember, intézményi vezető, szakember, Rádai Dániel alpolgármester részvételével, Molnár Kata tréner irányításával indult el a Déri Miksa u. Nagy Fuvaros és Fecske utcák közötti szakasza zöld sétánnyá alakításának közösségi tervezése. A kérdésfelvetésekben és megoldási javaslatokban rendkívül gazdag, szellemileg és lelkileg is felemelő, World Café módszerrel szervezett 4 órás program a résztvevők várakozásait messze felmúlta. A MÁSNAP – MÁSKÉPP csoport számos javaslata – különösen, de nem kizárólag a szomszédsági önigazgatás kiépítése és intézményesítése területén – felmerült és igazolást nyert az izgalmas találkozó során. A július 4-re (szombat) szervezett indító piknik után még 5 közösségi tervezési programnap biztosítja valamennyi érintett érdemi bevonását.”
Köszönjük, hogy a szakember aktív részvételével is hozzájárult a Café sikerességéhez, és különösen, hogy hírt adott róla az oldalán. Azért nem rossz érzés másodiknak lenni a Budapest Restart – Indítsuk újra Budapestet! program első hasonló Café-rendezvénye (mert ilyen is volt) után…
* Adamis Anna – Presser Gábor: Miénk itt a tér. LGT: Bumm című album, 1973.