Police Café Extra 30. – Rendhagyó könyvbemutató
Így is lehet. Rendhagyó könyvbemutató egy zuglói civil (rendőrkávé)házi szegleten… 2021. október 5-én a Zuglói Civil Házban tartottuk a Police Café módszertani kézikönyv bemutatóját.
***
Egyszer elmeséltem itt, hogyan játszott könyvbemutatósat 2017 nyarán az akkor tízéves unokahúgom. Ő volt a képzeletbeli titkárnő, aki fogadta az érdeklődőket, hívásokat, megrendeléseket. 2019. április 17-ére szülinapi meglepetés ajándékként aztán a barátaim meg is jelentették az első blogkönyvemet, amit másfél év múlva a második kötet követett. Idén nyáron pedig kiadtam a Police Café módszertani kézikönyvet is.
Nem rossz termés az elmúlt két és fél év alatt.
A gyerekesnek ható egykori jóslat is bejött, hiszen tegnap megvalósult az álmom: a kényszerű pandémiás halogatás után 2021. október 5-én végre a könyvbemutatóra is sor kerülhetett. Bár a Police Café őshazájának számító Pécs vagy akár a szintén a módszer iránt elkötelezett Kiskunhalas is lehetett volna a helyszín, mégis Zuglót választottuk. A Zuglói Civil Ház a legelérhetőbb azoknak az embereknek, akikre leginkább számítottam, hogy a dolgos és rohanós hétköznapok egyikén két órára le tudnak ülni egymással és velem egy kávé mellé beszélgetni. Ezúttal arról, mi is ez a szívügy, ez az immár hét és fél éve tartó szenvedélyes rendőrkávéházas mozgalom, amely egyre többeket vonz.
Párbeszéd a biztonságos és élhető közösségekért, rendőrök és civilek „barátkoztatása”, közös gondolkodás és tenni akarás, társadalmi felelősségvállalás, a módszertani tisztaság őrzése – körülbelül ezek azok a hívószavak, amelyekről, mint kiderült, igen hasonlóan vélekednek a könyv megjelenése kapcsán egybegyűlt kedves pályatársak és barátok. Elmondhatatlanul jó érzés volt látni őket, ahogyan örültek a megjelenésnek, és ahogy szerették volna érteni és kicsit átérezni is, miért fontos ennyire ez az ügy a szerzőnek. Illetve hogy miért gondolja és hiszi, hogy nemcsak neki az.
Aki hagyományos könyvbemutatóra számított, annak talán valamelyest csalódnia kellett. Hogy mi van a könyvben, azt elmondani nemigen lehet, de nem is hiszem, hogy szükséges. Mivel a jelen lévők kaptak egy dedikált példányt, elolvashatják. Nyilván biztatom is őket erre, és a visszajelzéseiket is szívesen venném.
Ami fontosabb volt, hogy mi van a könyv születése mögött. A felkért moderátor, Gáspár Mátyás címzetes egyetemi docens, a közigazgatás-fejlesztés elkötelezett híve és mestere nyilvánvalóan ezzel kapcsolatban kérdezett. Mi inspirálta a három beszélgetőtársat – a szerző Café Katát, a módszer egyik arcaként számon tartott Tomis Károly rendőr főtörzszászlóst, zuglói körzeti megbízottat, a Szomszédom a rendőr! program kezdeményezőjét és a Zuglói Közbiztonsági non-profit Kft. prevenciós koordinátorát, Adler Katalint, aki a 2017-es zuglói Café sorozatot megálmodta és megszervezte –, hogy kipróbálják a Police Cafét? Milyen érzékelhető eredményekről tudnak beszámolni azokban a közösségekben, ahol ezt a technikát alkalmazzák? Milyen terveik, elképzeléseik vannak, milyen jövőképet látnak azokon a szükségszerűen különböző szemüvegeken keresztül, amelyeket szerepükből adódóan viselnek? És bevonta a közönséget, hogy mindezekről mit gondolnak ők? Mert ha már ilyen szépen összegyűltünk – összesen harminc ketten egyébként –, akkor a közösségi alkotótechnikákat anyanyelvi szinten alkalmazó moderátor bizony megmozgatta kicsit a vendégeket. Egyrészt hogy közelítse őket a biztonság témaköréhez, ami a Police Cafék fókuszában áll, másrészt hogy azok is megízlelhessenek valamit a Café hangulatából, akik még sosem voltak ilyen rendezvényen. Talán remélhetem, hogy a kóstoló jól sikerült.
De persze azokat sem hagyhatom említés nélkül, akik nagyon is járatosak a módszerben. Szigorú ábécérendben: a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya, Józsefváros, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának két tanszéke, Pécs, Salgótarján, Zugló remek szakemberei ültek és osztották meg a tapasztalataikat egymással. Szívesen és büszkén emlegettem őket tegnap, még akkor is, ha szívesebben húzódtak volna meg szerényen a kulisszák mögött. De egészen komolyan gondolom, hogy nélkülük, bátor megvalósítók nélkül nem sokra menne a módszer s Café Kata. Szép jeleneteknek lehettem tanúja a rendezvény után: néhányan egy-egy számukra érdekes új ismerőssel beszélgettek hosszasan. Nem lepődnék meg, ha ezekből hamarosan konkrét együttműködések születnének. Mert egy rendőrkávéház bizony összehoz. Jó ezt újra és újra látni.
Köszönöm Ruzsa Ágotának, a World Café módszertan hazai meghonosítójának, hogy ott volt, és okos gondolatait megosztotta velünk. És Jenei Zsuzsi barátnőmnek, hogy segített a Police Café brand építésének egyik fontos kellékeként megálmodott kék, fehér és kávé színű asztalterítők megvarrásában. Ezek múlt héten már debütáltak. Most az erre az alkalomra készült szórólapok és laminált hangulatképek is kerültek az asztalokra. Sőt, néhány, a tatabányai Caféban ajándékba kapott, színes papírból készített falevél, mint szolid őszi dekoráció is megjelent.
Szépen, lassan formálódik a díszlet, kortyonként fő, finoman párolog, de talán hosszan őrzi aromáját a rendőrkávé. Kóstolgassák csak nyugodtan, van utánpótlás és ötlet is még, csak jöjjenek, kávézzanak, és közben szakmázzanak, barátkozzanak! És ha tetszenék, vigyék a hírét, ha kérhetem!
Azt a sok kedves személyes visszajelzést pedig, amit a résztvevőktől kaptam, csak megköszönni lehet. Kötöttem is belőlük egy csokorra valót, hogy aki nem tudott ott lenni, ne csak tőlem értesüljön arról, milyen volt ez a rendhagyó kávéházi könyvbemutató:
„Nagyon köszönöm a mai könyvbemutatódat, még mindig a hatása alatt vagyok pozitív, jó értelemben, számomra nagyon sokat adott: biztonságot, büszkeséget, perspektívát… csupa klassz és jó, közös élményt.”
„Köszönjük a meghívást. Bepillantottunk, mint civilek.”
„Kedves Kata! Először is szívből gratulálok a könyvbemutatóhoz és, ahhoz, ahogyan ezt elképzelted és megvalósítottad. A meghívott résztvevők bevonásával rendkívül értékessé tetted a rendezvényt. Nagyon köszönöm az élményt, és természetesen, ahol tudom, továbbra is hírét viszem!”
„Nagyon jó volt látni azt a természetességet és szeretetet, amivel Katit körbevették. Igazán komoly eredményeket értek el.”
„Még egyszer gratulálok! Példaértékű, amit létrehoztál!”
„Köszönöm szépen a mai délutánt! Nagyon jól éreztem magam. Sokat tanultam. Sokat örömködtem a volt kollégák társaságában. Megtiszteltetés volt ilyen közösségben tölteni ezt a két órát. És az egész apropóját tovább gondolva kívánok Neked még sok-sok könyvbemutatót!!!”
Én hiszem, hogy lesz még alkalom hasonló örömökben részeltetni magunkat. Úgy legyen!
