Police Café Extra 86. – Police Café képeslap Bukarestből
Hogy micsoda? Honnan? Igen, jól látja a kedves olvasó! A román fővárosból jelentkezett egy kis tudósítással Oláh-Paulon László barátom. Mielőtt elutazott, jelezte, hogy hová készül. Boldogan fogadtam kérdését, hogy ugye beszélhet a Roma Police Café sorozatról a 2024. április 15. és 18. között tartandó szakmai konferencián Romániában. Mi az, hogy? Egy Police Café képeslap az ára. Sejtésem szerint elég laza beszámoló lesz. Ugye, kedves Laza? Mindenesetre köszönöm, hogy messzi földre is hírét vitted a módszernek. Jól jön(ne) a nemzetközi reputációhoz…
***
Oláh-Paulon László: A Roma Police Café bemutatkozott Bukarestben
Mint minden jó történetet, ezt is sok váratlan és nem hétköznapi részlet teszi izgalmassá…
Közel hat éve, a Norvég Alap támogatásával, gyűlölet-bűncselekmények felismerése, illetve az ellenük való fellépés hatékonyságának fokozása céljából kezdett programot a román rendőrség bűnügyi részlege. A téma szűkebb és konkrétabb: különös figyelemmel fordultak a roma közösségek ellen elkövetett cselekmények felé. Ám sajnos ezt a programot is beárnyékolta a Covid-járvány. Meg tudták ugyan valósítani azt, amit vállaltak, de a „szokásos” záró konferenciát már nem tudták megszervezni.
Idén tavasszal aztán már nem lehetett tovább halogatni a dolgot, meg kellett szervezni az eseményt. A szervezők valószínűleg igencsak bánták, hogy hat ország képviselőinek a meghívását vállalták. Az angol, spanyol, bolgár, moldáv és görög kollégákra számíthattak, de a hatodik résztvevőt még egy héttel a kezdés előtt nem találták. Itt kapott komoly szerepet a régi fegyverbarátság, amelynek mentén hívták fel a szervezők a Készenléti Rendőrség parancsnokát, ugyan delegáljon már „valakit” Magyarország is, és ezzel tegye sikeressé a programot.
A témaválasztásban szabad kezet kaphatott a résztvevő, „csak” annyi kikötés volt, hogy a roma közösséggel kapcsolatos legyen az előadás.
Mivel ekkorra már csak egy hét maradt az indulásig, nem csoda, hogy a magyar rendőrség témában jártas szakértői mind foglaltak voltak. Ki Brüsszelben, ki más nemzetközi programon volt, vagy éppen „csak” egyetemi vizsgájára készült, és nem vállalta a rendkívüli beugrást.
S itt jöttem képbe én, az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Bűnügyi Főosztály Bűnmegelőzési Osztályának vezetője.
A bizalomépítés és a közösségekkel való kapcsolatok fontossága címet választottam, és a rendkívül rövid felkészülési idő kezdetétől biztos voltam benne, hogy a Roma Police Caféról is fogok beszélni, s persze mindezt angolul.
És így is lett, a felkéréstől számított alig egy héttel később a Grand Hotel Bucharest egyik legszebb előadótermében, a román bűnügyi rendőrség vezetőjének megnyitója, majd a román kisebbségi ombudsman és a legfőbb ügyészség egyik magasrangú helyettese, illetve közvetlenül egy angol közösségi rendőr színes előadása után, ott ültem közel 60 ember előtt, és be kellett mutatnom a „tudományomat”.
Velem volt a készenléti rendőrség egy fiatal nyomozója is, aki vállalta, hogy a cigányság magyarországi történetének – sok évszámmal és statisztikai adattal tűzdelt – bemutatásával indítja az előadásunkat.
Mondandóm első részében ismertettem a hallgatósággal a magyar rendőrség közel másfél évtizedes múltra visszatekintő roma kisebbségi kapcsolattartási programját, annak legfontosabb elemeit és persze a kihívásokat is, melyekkel meg kell küzdenünk.
Majd a Roma Police Café ismertetésébe kezdtem. Persze először magáról a World Caféról beszéltem, hiszen ezen alapszik az idén immár tízéves (!) Police Café módszer, így a tavaly ősszel megtartott programsorozat. Nem is előadtam, inkább meséltem arról, hogy mit és hol, hogy és hányan valósítottunk meg a sorozat keretében. Hogy hogyan hoztuk közelebb egymáshoz a helyi roma közösségek képviselőit a rendőrökkel, illetve a helyi közösség más tagjaival. Hogy hogyan képeztük ki a kollégákat, hogy mitől tartottunk, és hogy végül mennyire jól sikerült az egész országot lefedő 21 részes sorozat. Történetek meséltem, képeket mutattam, érzékeltetve a programok sokszínűségét. És örömmel számoltam be a jelenlévők aktivitásáról és arról, hogy a módszer milyen jól hasznosítható közösségépítésre vagy szervezetfejlesztésre is.
Az előadás végén arra kértem a közönséget, hogy inkább a szünetben, egy kávé mellett beszélgessünk, de egy kérdést vagy inkább javaslatot már a nagyteremben is kaptam. Miért nem szervezünk Police Cafét az LMBTQ közösség tagjaival? A választ nem igazán tudom. De azt igen – és ezt el is mondtam –, hogy bármilyen közegben, bárhol meg lehet szervezni egy ilyen programot, ha megteremtjük az alapvető feltételeit. A kérdező által említett közösséggel mi, rendőrök Magyarországon az utóbbi másfél évtizedben leginkább csak az évente megrendezendő Pride felvonulás kapcsán ülünk le egy asztalhoz… Lehet, hogy jót tenne egy kicsivel több párbeszéd?
Úgy kezdtem ezt a kis beszámolót, hogy sok váratlan és nem hétköznapi részlet színesítette a programot.
Ha nincs a Covid, a románok már három éve megtartották volna a konferenciát. Akkor viszont nem mesélhettem volna a Roma Police Caféról.
Ha nem mondja le a részvételt az egyik ország, nem jöhettünk volna a képbe mi, magyarok, hisz a projekt megvalósításban nem kaptunk szerepet.
Ha bármelyik hazai szakértő ráér, nem utazhattam volna ki én.
Ha nem én tartok előadást, a Roma Police Café aligha került volna bele a magyar előadó mondandói közé.
És ha nem valósítottuk volna meg közösen ezt az egész programsorozatot tavaly ősszel, akkor nekem se lett volna miről mesélnem Bukarestben, ebben a szemmel láthatóan rohamléptekben fejlődő európai fővárosban.
De… volt, lemondta, nem ért rá, én utazhattam, elmondtam és megvalósítottuk. És nagyon örülök, hogy így alakult.
Annak meg különösen, hogy Café Kata kipiszkálta belőlem ezt a képeslapot, miközben tudja, hogy az írás nem kenyerem… Rendőrkávéházba járni viszont annál jobban szeretek!