Police Café Extra 87. – Két recenzió egy lapban
A mai munkanapom örömökkel és meglepetésekkel telt. Boldogan számolok be az egyikről ebben a rovatban, mert extra jó hír.
Hónapok óta tudom, hogy két kedves pályatárs-tanítvány valamiben mesterkedik. Doktoranduszok lévén, tanulmányaik során írásbeli penzumaik egyikeként recenziót kell publikálniuk. Afféle ujjgyakorlat ez, könnyű kreditpontszerző akció. Lehetne akár formálisan letudandó kötelezettség is, kivéve, ha a szerző valami őt igazán érdeklő könyvet, tanulmányt választ. Ez esetben talán neki is öröm. Szerencsés, akinek tolla ettől könnyeden szalad. Elvégre szoktunk mi a doktoranduszokkal ilyesmiről – tudniillik ihletről, inspirációról, szenvedélyről – beszélgetni, bármennyire távol állónak tűnő fogalmak ezek a tudomány(osság)tól. Számomra ezek ugyanolyan szorosan tartoznak a valódi tudományhoz, mint a hűvös ráció, és ebből az egyensúlyból nem engedek. A fenti pozitív érzelmekből ugyanis újra és újra erőt lehet meríteni a nehéz és sokszor igencsak száraz adatok, tények összegyűjtéséhez és argumentálásához.
A recenzió tipikusan olyan műfaj, amelyben az ész és szív hivatalosan is megférnek egymás mellett. Lényege ugyanis az elemző-bemutató leírása és egyben szíves ajánlása valaki más szövegének. És mondhatom, végtelenül megtisztelő annak, akinek a művéről recenzió születik. Köszönöm tehát a két elkövetőnek, Gál Erikának és Papp Dávidnak, hogy a mai doktori óránkon jelentették be, hogy a minap – nyilván a „véletlenek” szokásos játékaként – a Közbiztonsági Szemle 2024 áprilisi lapszámában egyszerre jelentek meg az írásaik.
Cserébe ajánlom az ajánlójukat.
Gál Erika: Rendőrkávéházi történetek – Recenzió Molnár (Café) Kata első három Police Café blogkönyvéről
Papp Dávid: Egy fecske és a nyár – Recenzió A „Kutatói Rendőrkávéház? Avagy a közös biztonság, a bűnmegelőzés meg a tudomány” című műről
A két recenzió letölthető innen: