Roma Police Café – Zalaegerszeg, Zala vármegye
Ennek a beszámolónak két alcímet is adhatnék. Az egyik ez lenne: Itt a vége, fuss el véle… Hiszen ez volt az országos Roma Police Café sorozat utolsó állomása. És remélem, hogy csak idén az utolsó, mert hiszem, hogy elfutnak véle – de legalább a hírével – jó messzire azok, akik a második alcímet ihlették. Ez így hangozhatna: Itt mindenki tanítvány? Jön a magyarázat, akarom mondani a 2023. november 27-i zalaegerszegi Roma Police Caféról szóló moderátori élménybeszámoló, amiből minden kiderül.
***
A mai speciális témájú Rendőrkávéház az idei évre az utolsó volt ugyan, de koránt sem a végállomás. Hiszem, mert érzem – sőt, ennél azért több alapom is van rá, hiszen néhány megyében már konkrétan jelezték a szervezők –, hogy lesz még Police Café, ahol a most lezáruló országos sorozatban felvetett kérdések újra – vagy talán másként – terítékre kerülhetnek majd. Ugyanis mindkét fél kifejezte, hogy az épp csak elkezdett közös gondolkodást és párbeszédet folytatni szeretnék. És kell is. Csak már nem kötelező jelleggel, záros határidővel, egységes témákkal, hanem kinek-kinek a saját tempójában és igénye szerint. És nem is kell Roma Police Cafénak hívni. Sőt, talán Police Cafénak se örökké…
Így a záráshoz közeledve mondhatnám, hogy én tudtam, hogy kapós lesz a műfaj, de ez azért erős túlzás lenne. A módszerben egy percig se kételkedtem, de még csak az azt megtanuló és alkalmazó rendőrkollégákban sem. Félteni persze féltettem őket, de inkább csak a szervezés szokásosan kalandos részleteitől, amelyekben az ördög rejleni szokott.
Ebben a sorozatban azonban olyan jó szándékok, szakmai elkötelezettségek és az ezek által megmozgatott energiák, nem utolsósorban szociális kompetenciák fogtak össze, amelyekbe jó eséllyel kódolva volt a siker. A sokak által csodálkozva nézett – egyáltalán nem harctéri – optimizmusom jót sejtetett: minden egyes szervező, segítő, közreműködő jól akarta csinálni a dolgát. Ennél nagyobb öröm nem is érhetné a tanárembert. Mert ezt a módszert bizony tanulni kell, mint annyi minden mást is. A rendőrkávé sem terem magától: ültetni, öntözni, gyomlálni, óvni, majd aratni, szárítani, szállítani, raktározni, pörkölni, főzni kell, hogy a végén a fogyasztáskor azt a semmihez sem hasonlítható aromát érezze a vendég, ami egyelőre csak a rendőrkávéházakban hozzáférhető.
Éppen ezért volt különleges alkalom ez a Zala vármegyei rendezvény. Amikor a képzeletbeli alcímben azt kérdezem, hogy itt mindenki tanítvány-e, az egyáltalán nem költői túlzás akar lenni. A mai vendégek közt is volt két régebbi kedves diákom. De a mostani témagazdák mindegyike – s ezzel nem is én dicsekedtem, hanem a bemutatkozásukkor maguk hozták szóba – is a tanítványom. Sőt, mestereim, s talán hihetem, hogy egyben s másban én is az lehettem-lehetek nekik. Egymástól tanulunk évtizedek, évek óta, mert az én mesterségemben ez a legszebb is. Karmazsinné dr. Srágli Izabella, Kovács Richárd, Molnár József és Tamási Zsolt az “iskolapadjaimból” nőtték ki magukat azzá, amik: érzékeny, képzett, tapasztalt rendőrökké, akikre bármikor bármilyen témagazdaságot rábíznék, vakon is. Ez már nem is Mester Szabadegyetem – bár a fentiek közül ketten ennek is oszlopos tagjai –, hanem több annál: nyitott szellemi közösség formálódik itt, országosan. Minden okom megvan rá, hogy reménykedjek abban, hogy olyan értékrend terjed, amely az egész (rendőr)társadalomra ráférne. Persze nem gyorsan, nem futólépésben, hanem lassan, komótosan. Kortyonként kell fogyasztani a jó erős feketét. Hogy lassan és hosszan élvezhessük, és ugyanígy hathasson.
A rendezvényt dr. Vereckei Csaba Iván r. dandártábornok, vármegyei rendőr-főkapitány nyitotta meg. A fentebb témagazdaként már említett Molnár József r. alezredest, a vármegyei közrendvédelmi osztályvezetőt, továbbá helyettesét, Bencze László r. alezredest a körültekintő szervezésért is köszönet illeti. Mindketten ott voltak a budapesti képzésen, sőt, utóbbi még az első, Somogy vármegyei Roma Police Caféba is eljött tanulni.
Az a tanulság, amit ma is, sokadszorra kimondtak a közösség tagjai, a legutóbbi, monori rendőrkávéházi összefoglalómban idézett gondolatokban is megfogalmazódott. Ahogy Zalában, úgy más országrészben sem lenne indokolt külön Roma Police Cafét szervezni, ha… Ha nem csinálnánk a hétköznapokban a legtöbb esetben egyáltalán semmiféle problémát nem jelentő sokszínűségből propagandacélokat szolgáló ellenségeskedést.
Ehelyett egyszerűen csak olyan kellemes terekre és az ott eltölthető minőségi időre volna szükség, ahol mi, mindenféle emberek leülhetünk beszélgetni egymással, hogy megvitassuk közös dolgainkat. Ha azok örömök, akkor azokat, ha problémák, akkor azokat. De együtt, mert a lényeg a kapcsolódás. És ehhez a kávé elég kellemes hozzávaló. Csak legyen belőle elegendő…
(A kávéról szóló gondolatokat tartalmazó kis kártyákat Takács Annától kölcsönöztem, köszönettel.)
A szervezők és témagazdák, na meg a felbujtó, Café Kata egy közös ebéd előtt és után még egy-egy fotó kedvéért is összeálltak. Köszönöm nektek, kis zalai csapatom, hogy ma veletek lehettem!
