Furcsa neve lett a legutóbbi, 2020. február 28-i Cafénknak. Persze nem arról van szó, hogy rendőrökkel papírpohárból hörpintettük volna föl a feketét egy józsefvárosi Nemzeti Dohányboltban. Dehogy. Megadtuk a módját, és szokásosan komótosan beszélgettünk, immár egy nagyon konkrét helyi problémáról a Magdolna–Orczy Negyed Probléma orientált közösségi rendész alprogramjának keretében rendezett első igazi Police Caféban.
Zugló nem akar leszokni a kávézásról. Sőt, a rendőrök után most a pedagógusok is rákaptak az ízére! Ez jó, nagyon jó. A kávéillattal, úgy látszik, terjed a módszer is, s hozzá egy másik Kata, az Adleréké, terjeszti. Teheti, hiszen a Police Café sorozat szervezéséből derekasan kivette a részét. Időszerűnek érezte hát, hogy önálló szárnyra kapjon, s próbára tegye módszertani felkészültségét. Az őt megfertőző egyik Kata, a Molnáréké pedig, tudomást szerezvén erről, örül, drukkol, s kérte, hadd számoljon be róla itt. Hajrá, Katák, de mindenekelőtt hajrá közösségek, most épp Mezősök!
Alakítsunk ki kellemes, barátságos környezetet! Bátorítsunk mindenkit az aktív részvételre! Pontosan tisztázzuk a cél(oka)t! Koncentráljunk a lényeges kérdésekre! Tárjuk fel és tegyük láthatóvá az összefüggéseket és az ellentmondásokat is! Figyeljünk oda egymásra, hallgassuk meg a másikat! Osszuk meg egymással a gondolatainkat és a felfedezéseinket!
Radnóti, Arany, esetleg Petőfi. Razglednicák. Melyik út vezet? Úti jegyzetek. Amúgy meg, mint Kazinczy Kufsteinbe, úgy megy a szerző börtönbe. Ékes, magyar megszólalásokat visz magával. Csak ő önszántából. Csillámló líraiságok után még egy, de szinte már szürreálpróza, utazva az államvasutakon, keresztül a magyar ugaron, aztán, ha tetszik: dráma. Már felsejlenek Gyula magas falai, azokon túl tömlöcök modernülő miliője. A világkávét most más csészébe öntjük. Megannyi rendőri kicsordulás után társszervi odafordulás: egy napnyi kávé kitöltése a büntetés-végrehajtásban. Mindenhol elkel a jó szó, de itt különösen nagy kincs.
