Vármegyei Roma Police Café Miskolcon
Az év második Police Caféját 2026. február 25-én a Borsod-Abaúj Zemplén Vármegyei Rendőr-főkapitányság rendezte Miskolcon. Roma Police Caféból azonban ez volt az idei első. Igazán inspiráló példaként szolgált a számomra, és nem elsősorban azért, mert személyesen moderálhattam. Hanem mert a borsodi kollégák remek szervezőként immár hatodszor bizonyították: érzékenyek a romák problémáira, és nyitottak a velük való együttműködésre. És azt hiszem, a vendégek se érezhették ezt másként.
***
Huszonöt résztvevővel zajlott 2026. február 25-én Miskolcon a 68. Roma Police Café. A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőr-főkapitányság szervezésében ez már a hatodik ilyen rendezvény volt. Kezdeményezőkészségük a romák problémáira való érzékenységből fakad, illetve abból a tapasztalatból, hogy a roma közösségek vezetőivel és tagjaival való együttműködés javítása mindkét fél érdeke. Ők már jól tudják: ha rendszeressé teszik a partneri találkozásokat, és nyíltan szembenéznek a mindennapi gondokkal, akkor többre mennek. Az ehhez tálcán kínálkozó rendőrkávézás módszerét 2023. november 15-e óta gyakorolják, és ahogyan azt a mostani rendezvény színvonala is bizonyította, igencsak jeleskednek benne. A problémafeltárás és -elemzés ezúttal vármegyei szintű volt.
A Rendőrkávéházat Szerencsi Árpád r. ezredes rendészeti főkapitány-helyettes nyitotta meg, akinek gondolatai szakmai tapasztalatairól és szociális érzékenységéről együttesen tanúságot téve alapozták meg a négy órán át tartó beszélgetést. A témák a szokásosak voltak, de abban, ami ezek mentén előkerült, sok újat is hallhattak a beszélgetőpartnerek. A családi gyökerektől a rendőrré válásig, az óvodától az egyetemig, a problémáktól a megoldási javaslatokig megannyi kérdést érintettek, és nem győztek jegyzetelni a felkészült témagazdák.
Elsőként dr. Debreczeni László r. őrnagyot, a főkapitányság Közrendvédelmi Osztályának kiemelt főelőadóját említem, aki ma debütált ebben a szerepben. Ráadásul ő kapta az egyik – szerintem – legnehezebb témát, a cigányság és a rendőrség kapcsolatát. Ezen a téren igazán szükség van a párbeszédre, de az ő témagazdai szereplése mutatja, hogy ez nagyon is lehetséges.
A vármegye tipikus közbiztonsági kihívásairól Simkó Imre r. alezredes, a vármegyei Bűnmegelőzési Osztály vezetője beszélgetett a résztvevőkkel. Nyilvánvalóan a prevenciós szemlélet hatotta át az általa az összegzésben elmondottakat. Szerencsére ő és kollégái évtizedek óta nagyon sok jó programmal, gyakorlattal büszkélkedhetnek e téren.
Az eseményt a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács is magáénak érezte, kétszeresen is. Egyrészt a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Bűnmegelőzési Tanács titkára, Majo Márk, másrészt az immár tizenegy vármegyei tanácsot országosan koordináló Oláh-Paulon László r. alezredes témagazdaként voltak aktív részesei a párbeszédnek. Egyikük a roma fiatalok rendőri pályaválasztásának kérdését járta körül, másikuk pedig a kultúrának, a nevelésnek, a szocializációnak és a tanulásnak a cigány és nem cigány közösségek életében játszott szerepét.
A zárszónál az egyik résztvevő mindenkihez szegezett – inkább költői – kérdésében erős csalódottság hallatszott ki. Hogy ugyanis mindaz, amire ma jutottunk, vajon eljut-e azoknak a fülébe, akik a legtöbbet tehetnének annak érdekében, hogy a felvetett problémákra megoldásokat találjunk. Hogy eljutnak-e, nem tudom. De azt igen, hogy valahányan, akik Rendőrkávéházakat szervezünk, és ott a vendégeket és magunkat, illetve a műfajt, a szerepünket és az itt képviselt ügyben vitathatatlan felelősségünket is komolyan véve dolgozunk, szüntelenül és fáradhatatlanul vesszük és visszük az üzeneteket.
És milyen jól jött, hogy a miskolci Café méltó helyszínéül szolgáló Petőfi Sándor Kollégium Teleki Tehetséggondozó Tagkollégiuma – mint majdnem irodalomtanárt – megihletett, amit a zárszóban nem is titkoltam. A folyosón a lépcsőfordulóban egy Arany János-idézet üzente: „Vess számot erőddel s legjavát, amelyet / Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed.” Itthon aztán megkerestem a verset, és a gondolat így folytatódik: „Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása: / Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.” (Arany János, Domokos napra, 1851) Hát valahogy így. S a keserű kérdést, hogy hogy ha így teszünk, annak lesz-e foganatja, Vörösmarty Szózatának két sorát kölcsön véve így válaszoltam meg: „Az nem lehet hogy annyi szív / Hiában onta vért”. És itt most tovább idézem ezt a verset is: „S keservben annyi hű kebel / Szakadt meg a honért. / Az nem lehet, hogy ész, erő, / És oly szent akarat / Hiába sorvadozzanak / Egy átoksúly alatt. / Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor, mely után /
Buzgó imádság epedez / Százezrek ajakán.”
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban e helyen szeretném megköszönni Polyák Ferenc r. főhadnagynak, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya főelőadójának, hogy évekig gondos és elkötelezett szervezője és házigazdája, ha kellett, moderátora, sőt, állandó tudósítója volt a borsodi Police Caféknak. Kedves lénye, segítőkészsége és szervezőkészsége nagyban hozzájárult a rendezvények sikeréhez. Ezúton is kívánom neki, hogy hamarosan visszatérve régi-új szakmájához, a tanításhoz, abban is találjon sok örömöt és sikert!
A rendezvényről a police.hu és négy civil médium is hírt adott.
(Fotók: police.hu)