Nem mindegy, bár kétségtelen, hogy mindkettő haladás. Ki itt, ki ott kezdi, s kerül lépéshátrányba vagy épp -előnybe. De ez nem mindig attól függ, honnan indul.
Bizonyíték erre Zugló. Police Café-ból ugyan ez az első, amit rendeznek, de hogy behozzák a lemaradást, mindjárt egy nyolcrészes sorozattal kezdtek. Az országban egyedülálló módon. Ezen a héten volt az ötödik Café, jövő héten jön a hatodik.
A XIV. kerületi Rendőrkapitányság és a Zuglói Közbiztonsági non-profit Kft. évek óta működtetett „Szomszédom a rendőr” című programja egy pályázati lehetőségnek köszönhetően a Café módszertant alkalmazva most nagyobb sebességre kapcsolhat. A minap megosztottam egy fényképet a legnépszerűbb közösségi portálon, amely a Zsaru Magazin 2017. május 17-i számában jelent meg. A jó tollú szerző beszámolt róla, hogy útjára indult a programsorozat. Az első rendezvényen, stílusosan valóban egy kávéházban – az 5. körzetben lévő Paskál Kávézóban – kóstolt bele ő maga is a rendőrökkel elfogyasztott kávé melletti beszélgetésbe, s ez az élmény már-már irodalmi gondolatokra ihlette. Íme az írás:
Zsaru Magazin 2017. május 17.
Nem mondom, hogy a népszerűség netovábbja a Zsaru Magazinban megjelenni, bár ilyen tartalommal azért nem is szégyen. Sőt, ilyen ügy mellé állva még büszke is lehet rá az ember. Mert a Police Café bizony jó ügy. Segíteni összehozni a civileket és a rendőröket mindig szép feladat, s egy olyan valakinek, aki félig örökösen ez, de félig már amaz is, talán testhez álló. Ám ezúttal nemcsak ez a hír. Két plusz rétege is van a történetnek.
Azon a napon, amikor ez a lapszám megjelent, éppen vizsgáztattam. Amikor vége volt, az egyik hallgató – rendőr – előhúzta a táskája alján lapuló Zsaru Magazint, s mosolyogva adta át, gratulált. Egészen véletlenül úgy irányította a feleletét, hogy saját példái a rendőrség és a civilek kapcsolatának dimenziójában mozogtak. És amikor megláttam a fenti cikket, megértettem, hogy egy kis manipuláció áldozata lettem. Persze ezért nem lehet haragudni. Felkészült volt, olvasott, tanult, tapasztalt és gondolkodott. Ez a pár hozzávalója nálam egy sikeres vizsgának.
Hanem kézbe véve az újságot, látom ám, hogy e fölött a keretes írás fölött egy képen ismerős rendőrhölgy, Ludván Krisztina áll. Egy lapra kerültem volt szakdolgozómmal, aki ugyanezen a képzésen végzett épp egy éve, mint ahol most a vizsga folyt. Micsoda öröm! Lapozok egyet, s lám, ott meg a rendőrség jelenlegi szóvivője, Gál Kristóf magyaráz élénk gesztussal. Nohát, ő is tanítvány, bár neki aztán semmit nem kellett tanítani, amikor az ún. átképzőn jó néhány évvel ezelőtt az előadásaimat látogatta. Bár én látogathattam volna annak idején az övéit az egri színházban, ahol a beszélés mesterségét elsajátította. Bőszen lapoztam tovább az újságot, most már keresve, kit találok még. És igen. A zuglói programról szóló cikk előtti oldalon Bogdány Gyula nyilatkozik egy aktuális bűntény nyomozásáról. Ő pedig három évvel ezelőtt végzett kedves mester-tanítványaim egyike. Ha valaki azt hiszi, én meg a szerkesztőséget manipuláltam, ki kell ábrándítanom. Az élet rendezi össze a szálakat.
Így jár az, akinek ennyi tanítvány jutott, és ráadásul ilyen jó, sikeres szakemberek, akik még a rendőrújságban is benne vannak. Nagyon jó érzés olyanokkal egy lapra kerülni, akikhez köze van az embernek. Üdvözlet nektek, kedves hallgatóim, s csak így tovább, halljak-olvassak még rólatok, s büszkén mondhassam: Azt a hét meg a nyolcát!
A Police Caféról pedig lesz még szó bőven a következő hetekben. Mert a nyolcnál ugyan eggyel kevesebb a hét, de Bács-Kiskun megye lépéselőnyben, már az ismétlők mezőnyében indul…