Szerző: pcafe@admin

Hála az égnek és e világi letéteményeseinek: a reneszánsz sok, több, és osztható. Kreálhat vele a szerző is párhuzamot, és míves előkép gyanánt ott ékeskedik a XXI. századi morálteremtés aktuális lovagjai előtt. Újhumanista ötletelés – ezúttal Bács-Kiskunban a rendért, szellemi kaláka a halasi csipketárlók tövében, ahol hét rendőrkapitány bábáskodott a modern közbiztonság (újjá)születése fölött. Vidék után főváros, modern is, meg urbánus: nagy szupervízióval, zuglói összefogással adhatom? Záró hamburgerezés a XIV. kerületben, kreativitást kérsz hozzá? Összegzés, hogy a sixtusi freskós is megnyalná művészi ujjait, állványzatáról alákászálódva. 

Kifutottak a csapatok. No nem az időből, hanem a közbiztonsági módszerek képzeletbeli pályájára. Bács Büszke Bűnmegelőzése – Zugló Záporzó Zajtalan Zűrtelensége: eldöntetlen, egy olyan meccsen, amit minden normakövető drukker élvez. Szépen burjánzó maslowi szenvedély, dinamikusan módosuló rend-trend, földrajzi területre szabva és aktualizálva, úgy a kies rónán, mint a Róna utcában. Örül a rendőr, és a következő szolgálatban már a hátsó ülésre csapja a tanultakat, információt kap a rábízottakról, korosztályokról és problémáikról. Csapataink harcban állnak, helyzeteket békítőn oldanak kék ruhákban, de (egyre) többen velünk, mint ellenünk.

„Nincs egy hely, ahova mehetnél” – sikoltotta extázisban Révész Sándor legendás koncerteken. A nyolcvanas évek magyar hard-rockjának komplementere, csúcsára állított piramisa a XXI. század Kiskunhalasa. Van egy hely. Aztán meg: „Kell egy csapat” – sóhajtotta némileg enerváltabb mániákussággal Minarik Ede, a Csabagyöngye menedzser-mosodása. Van egy csapat. Van továbbá lényeglátó és önkontrollra kész vezető, van mindenre figyelő szervező erő. Az előzőleg Zsolnayba kitöltött, forró rendőrkávét ezúttal halasi csipketerítőn tálalják, s hogy egy csepp se párologjon el, védernyőként befed minket a közösségi felleg.