A Police Café nyitásának híre lassan egyre többekhez eljut, s jóleső érzés, hogy sokan osztoznak a háziasszony örömében. A világháló veszélyes sűrűjében kellenek is a szurkolók, és jól jönnek a biztonságos fogódzók, ezért nagy megnyugvással fogadtam, amikor egy egész sereg – tudniillik két évfolyamnyi – biztonsági szakember körében mutatkozhatott be a Rendőrkávéház. A nem akármilyen csapat élére a Magánbiztonsági és Önkormányzati Rendészeti Tanszék vezetője állt, aki, mint kiderült, már a tanévkezdő előadáson elkezdett szervezkedni. Majdnem két hónapig várt a rohammal, de végül összeszedve bátorságát, ügyesen fogta be hálójába a módszert. Bár valószínűbb, hogy az hálózta be őt. Nem is csoda: rengeteg lehetőség rejlik benne minden olyan szakember számára, akiket a biztonságos és élhető közösségek érdekében jó lenne egy hatékonyabb információs hálózatba bekapcsolni.
A rendőrök és a polgárőrök már ízlelgetik egy ideje a Rendőrkávéházakban kifőzött hatóanyagot. Éppen ideje volt, hogy a magánbiztonsági szakma is belekortyoljon, s úgy tűnik, ők is forrón szeretik. Nem apróztuk el, mindjárt 45 résztvevővel indítottunk. Mentségünkre legyen mondva, hogy biztonságos üzemmódba kapcsolva, egy rendhagyó tanóra keretében alakítottuk át a tantermet alkalmi Biztonsági Cafénak.
Az október 6-i péntek délután szokásosnak induló, maratoninak ígérkező tanórájára érkezve igencsak meglepődtek a nem túl jól értesült hallgatók. A székek a megszokott sorokhoz képest asztalok köré rakva várták őket, amelyek névkitűzőkkel, filcekkel, színes papírokkal voltak megterítve. A hírlánc elején lévők persze tudták, hova jönnek, sőt, voltak, akik kifejezetten kíváncsian várták a különleges alkalmat. Csak csöpögtettük az információt, mert ezzel is szerettük volna ideédesgetni a látogatókat. Sikerült is, szinte teljes létszámában megjelent a két évfolyam, ami azért nem túl gyakori.
Ezúttal öt asztalnál öt résztéma került terítékre, amelyek a végén kiadták azt a bizonyos egészet, amit egyben sosem lehetne ennyi idő alatt ennyi emberrel átbeszélni. Az állami, a civil szervezeti és a magánpiaci biztonsági szereplők feladatait, kompetenciáit, szabályozási kérdéseit, kihívásait, problémáit; a civil megrendelők igényeit és az ezekre adható adekvát szakmai válaszokat; a globális és lokális biztonság érdekében nélkülözhetetlen együttműködést, a bűnmegelőzés korszerű lehetőségeit igyekeztünk keretbe foglalni a Café módszer segítségével. Érdekes volt hosszan, tartalmasan beszélgetni a legégetőbb kérdésekről az érintettekkel, és bizonyítani: amit most csinálunk, pontosan ugyanezt kellene végre nagyobb léptékben is elkezdeni és folytatni kint, a tanterem falain túl, abban a bizonyos szakmai közéletben is.
A hallgatók az óra végén kérdezték, mi lesz a félév végi követelmény a tantárgyból. Nyugodt szívvel írtam nekik másnap, hogy azt kérem, egy-egy oldalban gondolják tovább, hogyan lehetne ezt a módszert a lehető legadekvátabban használni, beilleszteni a hétköznapjaikba, hogy kihasználható legyen mindaz, amit csak a Café tud: partneri szinten összehozni a különböző érdekelteket, és szemléletüket, értékrendjüket, szakmai sokféleségüket összehangolni. Annak érdekében, hogy a módszer minősége ne csorbuljon, elhatároztam, hogy példát véve Pallas Athénéről, a városok védőszentjéről, Kommunikációs Kataként tiszta gondolatokból, pontos szavakból, éber figyelemből kovácsolt pajzsot vonok a Café alapelvei köré. Persze aki kóstolót kér, annak – igénye és képességem szerint – szívesen mérek…
A rendhagyó tanóráról olvashatunk az egyetem honlapján.