Police Café Extra – Új rovat indul a honlapon
Kíváncsi is vagyok,
s örök optimista.
Ím hát az új rovat:
Police Café Extra!
A Police Cafék rendezésének magyarországi kezdetei 2014-re nyúlnak vissza. A Cafék moderátora – a résztvevők és persze a saját örömére – kezdetben saját szakmai honlapjának blog rovatában számolt be Café-élményeiről. Ezek a szövegek itt összegyűjtve is olvashatóak, de folyamatosan újakkal is bővülnek. Az átvett blogok rövid ajánlóit Szilágyi Attila, a Zsaru Magazin Police Café iránt rajongó zsurnalisztája csalta ki tollából. A bejegyzések szaporodtával azonban a „szerkesztőségi átfutás” még baráti időben mérve is annyira megnőtt, hogy a hivatásos újságíró kölcsöntollát Café Kata köszönettel visszaadta, s úgy döntött, marad a maga ura. Tán időközben megtanult lead-et írni is. Jó stílusgyakorlat, folytatása következik…
Kíváncsi is vagyok,
s örök optimista.
Ím hát az új rovat:
Police Café Extra!
A leltár még egy rendőrkávéházban is elkél. Persze nem a kávészemeket érdemes mérlegre tenni, hanem az elmúlt három és fél évben megrendezett rendőr-civil párbeszédek hozadékát. Érik egy komolyabb szakmai összegzés is, de addig egy kis visszatekintés, számokban. Amolyan évértékelés-féle…
Gyulán adventkor a Kultur Caféban börtönkávét mérnek. Mellette hamarosan szabaduló elítéltek és az őket befogadó közösség tagjai eszmét cserélnek. Bent lassan, kint gyorsan telik az idő, de itt is, ott is az a kérdés: Mit kezdjünk egymással akkor, amikor már kívül lesznek azok is, akik most még bent gondolkodnak ugyanezen? Rabságból lehet-e igazi szabadság?
A gyulai börtönből kedvenc zuglói rendőreinek ír igazoló jelentést Café Kata, s komoly oka van rá. Nem szabadulni vágyik, csupán alibijét tárja eléjük, amiért távol maradni kényszerül az év végi záróbuliról, ahová őt is szívesen látták volna. Bográcsgulyás helyett forró börtönkávé jut neki advent idején, de nem panaszkodhat. Sőt! A Police Café nagykorúságát elhozó évet összegzi, s új távlatokra tesz reményteli utalást a fáradhatatlan képző és moderátor.
A Bács megyeiek Police Café függők lettek, nincs mese. A kiskunhalasi tripla után immár a kiskunmajsaiak is duplát rendeltek, abból is jó erőset. Sőt, ennél is tovább mentek: önkiszolgáló rendőrkávéházat nyitottak. A jól felkészített, gyakorlott rendőrök olyan szenvedélyes kávékínálók lettek, hogy Café Katának ezúttal csak üdvözlőlapot küldtek. Ő azonban ezt egyáltalán nem bánja, hisz a módszer így sem szenvedett csorbát. Sőt büszke arra, hogy hiányát a helyi őrsparancsnok méltó módon pótolta, moderálatlanul mégse maradhatott a bűnmegelőző beszélgetés.
Van egy rendőr. Pontosabban sok rendőr van. De Karcsi rendőr csak egy. Szerénysége persze tiltaná, hogy túl sokat beszéljünk róla, de azért egy keveset lehet. Helyén van. Körzeti megbízott a javából, szülőhelyén, lakóhelyén, Zugló 5. számú körzetében. Mindent és mindenkit ismer, és mindenki ismeri. Lehetne a megszemélyesített körzeti megbízotti szabályzat. És írott tananyag is immár. Ha egy misét nem is, de egy blogbejegyzést megér.
Zugló nem akar leszokni a kávézásról. Sőt, a rendőrök után most a pedagógusok is rákaptak az ízére! Ez jó, nagyon jó. A kávéillattal, úgy látszik, terjed a módszer is, s hozzá egy másik Kata, az Adleréké, terjeszti. Teheti, hiszen a Police Café sorozat szervezéséből derekasan kivette a részét. Időszerűnek érezte hát, hogy önálló szárnyra kapjon, s próbára tegye módszertani felkészültségét. Az őt megfertőző egyik Kata, a Molnáréké pedig, tudomást szerezvén erről, örül, drukkol, s kérte, hadd számoljon be róla itt. Hajrá, Katák, de mindenekelőtt hajrá közösségek, most épp Mezősök!
Sokak szerint a Városliget nemcsak Zugló, de a főváros szíve is. Ennek a szívnek ügye van, amelyet sokfelől lehet szolgálni. Szép számmal és nemes szándékokkal jöttek el a sokszínűséget és komplexitást képviselő szakemberek, hogy a rendőrkávéházban arról beszélgessenek, hogyan érhető el, hogy biztonságos, élhető, sőt több: élvezhető hely legyen ez a városrész. És ne csak a nap mint nap ott dolgozó, hanem a rövidebb-hosszabb ideig pihenni vagy szórakozni vágyó oda látogató embereknek is.
Úgy látszik, Café Kata annyira belebonyolódott a módszertani képzésbe – na meg egy asztal alól kilógó hosszabbító kábelbe –, hogy egy szerencsétlennek induló novemberi hétfő reggelen a fél fogát is otthagyta egy tanterem kövezetén. Egy valamirevaló kommunikációs azonban minden helyzetben kivágja magát, a tanár pofára estében is tanár. Feláll, sírdogál, kimegy, megmosakszik, iszik egy pohár vizet, megrázza magát, visszamegy a terembe, ahol kisebbfajta hősnőként fogadják a derék polgárőrök, és jöhet az egész napos tanulás…
Ezúttal Café Kata kettős szerepben – moderátorként és asztalgazdaként is – fellépett, sőt, három asztalgazdát is vitt magával. Szakmai felajánlásukat az a polgárőr egyesület élvezhette, aki vállalta, hogy elsőként rendez Polgárőr Police Cafét. Nem véletlenül Kisújszállás volt a befutó. A helyi Polgárőr Egyesület fáradhatatlan motorja Malatinszky András, a városka mindenki által ismert és köztiszteletben álló fogorvosa. Ős-polgárőri lendülete példaszerű. Ki lesz, aki egy ilyen példát követve legközelebb beszáll?
Ha Tolnát még nem is, de Baranyát lassan már bejárja a Police Café híre. Kézről kézre, azaz járásról járásra adják egymásnak a témákat a helyi rendőrök. Együttműködésből épül a bizalom. A Bólyi és a Hegyháti járás mini Police Cafét nyitott: rövidített nyitva tartással, kevesebb résztvevővel és csak két témával. Az innovatív baranyai rendőrök úgy döntöttek: a hagyományos lakossági fórumok kereteiből kilépve inkább Rendőrkávéházba invitálják a vendégeket.
A képzés istennőjét lerohanják? Szervezkednek, behálózzák? Úgy van az jól. Páncélt sem öltünk, jöjjön bár Marathon. Háziasszonyi örömök negyvenöt elsőkortyoló Café-kisdeddel, nagyszabásúan. Buborékol-csöpög a rész-egész, lassan-biztonságosan, ó Pallas Athéné mázában új Égető Eszter óvó-meleg biztonságot igéz odaküntre, a falakon túlra. Itt pajzs s módszer nem csorbulhat, s ha kérdés volna, kávét mérnek-e már, globális-lokális válaszoktól csordul a kaptár.
Mit keres voltaképp egy (település)nevében izolált kun népség a Rába partján? Egy biztos: ezek nem jász-nagykunok, nem bács-kiskunok, hozzáállásuk meg főleg nem konok. Ellenben nyitottak. Nem Police, de települési Cafét. Ha nem is édes ovis tejeskávét, ami egy tündérvárhoz illenék, de trendi melange-ot szervíroztak önkormányzati emberek, helybéli fiataloknak. Ez rendben is van, mint ahogy ez a helyes kis falu is. A nyugati határszélen igen nagy a munkaerőt elszívó hatás, így hát inkább a lakosság marasztalása a feladat. Kérdés: hogyan? Ők már sejtik, hogy ehhez első lépésként Kunszigeti Café kell…
A legfelszabadultabb kötelező választások 98-ban. Jó a kell. A szó nem veszélyes, de már ön- és közvédelmi oldalfegyver. Viselik is az önzetlen fegyvertársak. Visszamenőleges vállalások, örök rendek, mozgó trendek. Régi órák (össze)futó percben idéződnek Halason. Hé, te valahai hajadon! Az idő múlik, látom azt a hajadon, tudásod most hatalom, de szavadon az értő stíl az etalon. Sok minden változott. Kiskunhalas visszavár, a Police Café szókastély, nem rablólovagvár, oda a rendőr nem bevisz, hanem meghív. Ott, ahol mindenki otthon lehet, a rendészeti okulárén csillan a kommunikatív keret.
Ember a Holdon, (űr)séta egy (nem is) ismeretlen terepen, sőt, ugrás védőháló nélkül a biztonság felé. Szerző vall a projektteremtés elviselhetetlen könnyűségéről és szépségéről. Arculattal rendőrök, civilek és intézmények felé – alakot öltött a Police Café. Tiszta szándék honlapon és patyolat üzenet minden fórumon; közönség- és közösségteremtés. Bemutatkozik egy, a modern problémákra reflektáló újsütetű kávézó. Kontyunk alá becsap a gőz, ez a presszó jó választ főz. Jöjjenek, jöjjenek, bévül tágasabb!
Három év húsz percben – expressz eszpresszó értő közönségnek, pót-Café a kollégáknak, mert költözik a hivatal. Igazi marketingesek egy igaz ügy mellett, holnap jön a honlap, vele a várt áttörés, és az sem baj, hogy a módszer már szivárog a réseken. A falra festés nem ördögtől való, de jó cél érdekében láttató eszköz az. Média márpedig van, volt és lesz, nagy virtualizálás előtt állunk éppen. Becsöngettek, ugye, csendesedjünk el hát a hátsó padokban is, mert szétültetem a beszélgetőket! Azaz dehogy szét. Inkább össze.
Becsöngettek. Stílszerűbben: besípoltak, mégpedig avatott művelői az éles hangú eszköznek Salgótarjánban. Ki fúj ma? Játék és szuszika tíz percben, fitten pihegő tesitanerők a legfrissebb Café-rendezvényen. Kötetlen szembekötősdi mint oldószer, újdonat szövetségesek a bűnmegelőzésben, lelkes testnevelők az új generációkért. Csakhogy máshogy: koppanó körmösök helyett partnerkeblek odadomborodása jó zsámolykatedrákról, aktív szándékegység, akkumuláló módszertanok, mert csak laikus gondolhatja, hogy csak úgy magától akár rend, akár torna terem.
Hála az égnek és e világi letéteményeseinek: a reneszánsz sok, több, és osztható. Kreálhat vele a szerző is párhuzamot, és míves előkép gyanánt ott ékeskedik a XXI. századi morálteremtés aktuális lovagjai előtt. Újhumanista ötletelés – ezúttal Bács-Kiskunban a rendért, szellemi kaláka a halasi csipketárlók tövében, ahol hét rendőrkapitány bábáskodott a modern közbiztonság (újjá)születése fölött. Vidék után főváros, modern is, meg urbánus: nagy szupervízióval, zuglói összefogással adhatom? Záró hamburgerezés a XIV. kerületben, kreativitást kérsz hozzá? Összegzés, hogy a sixtusi freskós is megnyalná művészi ujjait, állványzatáról alákászálódva.
Kifutottak a csapatok. No nem az időből, hanem a közbiztonsági módszerek képzeletbeli pályájára. Bács Büszke Bűnmegelőzése – Zugló Záporzó Zajtalan Zűrtelensége: eldöntetlen, egy olyan meccsen, amit minden normakövető drukker élvez. Szépen burjánzó maslowi szenvedély, dinamikusan módosuló rend-trend, földrajzi területre szabva és aktualizálva, úgy a kies rónán, mint a Róna utcában. Örül a rendőr, és a következő szolgálatban már a hátsó ülésre csapja a tanultakat, információt kap a rábízottakról, korosztályokról és problémáikról. Csapataink harcban állnak, helyzeteket békítőn oldanak kék ruhákban, de (egyre) többen velünk, mint ellenünk.
Zugló támad. Ha vért nem is, Police Cafét szomjazik. Már prosperáló bűnmegelőzési programjával nem is dupla, de okta kávét itat: nyolcállomásos sorozattal kvázi odadöngöl a közbizonytalanságnak. Szerző nem is gondolná, hogy jó neki a rendőrség magazinjában, de irodalmiságot alít, aztán (magát is) vizsgáztatva végül megenyhül, és hagyja magát egy lapon említeni. Tanítványaira akad itt is, ott is, és míg biztonságról szól, bizony, maga is áldozatul esik. A rendőrkávézás szenvedélyének.