Most már aztán tényleg elég a jóból. Kávéból is megárt a sok. Vagy nem? Döntse el a kedves olvasó.
Napok óta úgy járok ki-be az ilyen-olyan Cafékba, mint akinek más dolga sincs. Pedig van: vizsgadolgozatok olvasása és értékelése, közigazgatási tréningekre és az éves tanszéki konferenciára való készülődés, záróvizsgáztatás – szokásos tanév végi hajrá. Mégis, ez a Café-érzés valahogy nem ereszt. Már-már függőség, legalábbis időszakosan. Négy éve valahogy mindig május-júniusra sűrűsödnek be az ilyen jellegű programok. De nem bánom, mert ha kávézni hívnak, én bizony nehezen tudok nemet mondani.
Tegnap megint egy igazi ínyencséget szolgáltunk föl, mégpedig szokatlan helyszínen, egy sörözőben. Nyári délelőtt lévén, akár sörözgethettünk is volna a Százados úti Kis Kapucinus Sörözőben, de hétköznap és munkaidőben semmi alkohol. Különösen nem egy körzeti rendész felügyelete alatt. Kissé zavarosnak tűnik ez az egész, pedig mondom: egy kortyot se ittam. Hacsak nem bekávéztam.
Zsohár Attila a Százados Negyed frissen kinevezett körzeti rendésze, akinek ebbéli minőségében első nyilvános fellépéséhez asszisztáltunk Hegedűs Judit képzőtársammal. Az előzményekről röviden: Budapest Főváros VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzata és a Józsefvárosi Közterület-felügyelet közös elképzelésének kivitelezésére kértek fel minket tavaly decemberben. Egy három hónapos folyamatban az előzetes, módszeres igényfelméréstől kezdve a leendő körzeti rendészek kompetencia alapú kiválasztási eljárásának és képzésének lebonyolítását, majd az első rendész rendhagyó műfajú beiktatásának megszervezését bízták ránk. Erről neveztük el Kávéházunkat.
A témák ezúttal a következők voltak:
Zsohár Attila körzeti rendészt az elképzeléseiről, tapasztalatairól, motivációjáról kérdezhették a résztvevők kisebb asztaltársaságokban, hiszen úgy ismerik meg őt, ha beszélgetnek vele.
A körzet képviselője, aki egyben alpolgármester, négy menetben arról beszélgetett a meghívottakkal, ahogyan ő látja a helyi problémák eddigi megoldását.
A harmadik asztalgazda az önkormányzat jegyzője volt. Az önkormányzat körzeti rendészettel kapcsolatos terveiről, szándékairól szóló véleményét osztotta meg a meghívottakkal. És azt is próbálta feltérképezni, mi az, amit a helybéliek szerint az önkormányzat tehet és mit várnak a jelenlévők az új intézménytől.
A negyedik témát a közterület-felügyelet vezetője moderálta. Az általa igazgatott szervezet és a körzeti rendész viszonyát taglalták, és olyan problémákat igyekeztek feltárni, amelyek a közterület-felügyeletre tartoznak.
A négyórás kellemes hangulatú beszélgetés az itteni közösség képviselőit is meglepte. Oldott hangulatban mondták, mondták mindazt, amihez ők értenek legjobban, hiszen itt élnek és dolgoznak. De kik is ültek az asztalok körül? Az egykori Százados úti kenyérgyár helyén hamarosan épülő új irodaépület és szolgáltató központ tervezője és kivitelezője, óvodapedagógus és logopédus, mérnök és rendőr, sörözőtulajdonos és házfelügyelő bölcsődevezető és restaurátor. Sokszínű társaság, akik sokfelől nézik a környék ügyes-bajos dolgait. Egy közös nevezőjük ma biztosan akadt: sok apró helyi probléma megoldásának új lehetőségét látják a körzeti rendészi feladatkör létrehozásában. Őszinte nyitottsággal és bizalommal fogadták szűkebb lakónegyedük új gazdáját, és sok sikert kívántak neki. Egy ilyen nyitány után talán joggal bízhatunk abban, hogy az együttműködés aktív és gördülékeny lesz, mert az ilyen találkozásoknak az a célja, hogy ezt elősegítsék.
Mi képzők némi izgalommal vágtunk bele a munkába idén januárban, de mindvégig nagyon segítőkész és nyitott projekt-teammel és kollégákkal dolgozhattunk. És nem utolsósorban szakértő együttműködőkkel: Csomós István és Seresné Busi Etelka pszichológusokkal, illetve Bori Viktorral és Patonai Anitával, a Káva Kulturális Műhely remek drámapedagógus színészeivel. Az előkészítés, a kiválasztási eljárás, a képzési napok és a mostani zárás – vagyis inkább kávéháznyitás – is sok jó élményt és érdekes szakmai tapasztalatot hozott a konyhára.
Hiába gondoltuk – főleg, hogy közel egy éve az egyetemünk is ideköltözött –, hogy ismerjük már a környéket, a sokszínű VIII. kerület mindig tartogat meglepetéseket. Ezúton is köszönjük a bizalmat és a lehetőséget, amelyben mi is rengeteget tanultunk. Remek embereket ismertük meg, illetve a kerület tizenkét negyedét egy újabb szemüvegen át tanulmányozhattuk. Ha jutna idő a nyári szünetből, talán egy hosszabb elemzésben is érdemes volna megírni mindezt. Hátha…