Vajon hat-e a rendőrkávé, és lehet-e mérni ezt a hatást? Ha igen, hogyan? Állítólag lehet. Legalábbis én – huszonhét Police Café rendezvény rendőr és civil résztvevőinek kérdőíves felmérése alapján – ezt állítom. A ki tudja mikori hivatalos megjelenés előtt a tanulmány szövege már elektronikusan olvasható.
Míg a fáradhatatlan moderátor a Pilisben a polgárőrök kávéházában múlatja az időt, levelet hoz a drótpostás. Képes helyszíni tudósítás érkezik „A mai Police Cafénk” címmel. A látvány felettébb ismerős, a nosztalgia érzése megzavarja az észlelést, s félreolvasva a feliratot („A mi Police Cafénk”) évfordulós megemlékezésnek véli a küldeményt. Kedves gesztus, amit köszönni illik. Miután megteszi, kiderül: ez nem emlék-, hanem pillanatkép egy idén újra kinyitott zuglói Rendőrkávéházból. Tanulság is van: Ahol Café Katák találkoznak, finom aromák illatoznak…
Van, aki forrón szereti. Nemcsak a kávét, hanem a lakóhelyét is. A Százados negyediek biztosan. Körzeti rendészük beiktatását, közös dolgaik megvitatását és főleg együttműködési hajlandóságukat a könnyű júniusi eső sem moshatta el. Az eset a Kis Kapucinus Sörözőben esett. S ha hihetünk a kinyilatkoztatott szándékoknak, remélhetőleg a többi körzet is hamarosan Rendészkávéházra és gazdára talál…
Arra semmiképpen, hogy kitegyük a kirakatba, hogy nekünk ilyenünk is van. Arra nagyon nem, hogy mint kötelező feladatot, tessék-lássék módon kipipáljuk. Arra sem, hogy ne vegyük komolyan. Arra egészen biztosan nem, hogy azt várjuk tőle, hogy csodaszerként azonnal hat. Hiszen ez nem(csak) kávé, legalábbis nem az a behörpintős, erős, keserű, szívdobogtató, felpörgető fajta. Hanem Kávéház. Rendőrkávéház. Ahol a vendégek komótosan kevergetik, ráérősen kortyolgatják az aromás italt, közben hosszasan és tartalmasan beszélgetnek. Vagyis a közösség tagjai…
Ha valaki elhatározza, hogy Police Cafét szeretne rendezni, nagyon fontos, hogy a World Café alapelvein túl három további, a Police Caféra érvényes speciális alapelvet is szigorúan betartson. Ha így tesz, programja sikerre van ítélve. Hogy a vendégek szeressenek a Police Caféba jönni, a rendőr házigazdák is jól érezzék magukat, és nem utolsósorban az eredmények se maradjanak el, a minőségből nem szabad engedni. Tartsuk be tehát a következő három alapelvet: A Police Café rendezését ne tegyük…
Ezt a kávéházat azért hívják így, mert rendőrök a házigazdák. Tehát ülünk a rendőrökkel, akik kérdezgetnek minket. De hiszen akkor ez kihallgatás! Nem, nem az, mert itt mi is kérdezgethetjük őket. Oda-vissza megy a szó. Sőt, körbe-körbe. Még vitatkozhatunk is, győzködhetjük egymást. Mondhatjuk, mutathatjuk, rajzolhatjuk. És ők is mondják, mutatják, rajzolják: érvelnek, válaszolnak, összegeznek, összehasonlítanak. De főleg inkább kérdeznek, meghallgatnak, mosolyognak, csodálkoznak. Gondolkodnak. Együtt velünk. Na de, miről beszélgetünk? Ha Police Café, akkor biztosan valami…
2007 karácsonyára különleges ajándékot kaptam egy kedves barátomtól. Belgiumban töltött egy hónapot, hogy tanulmányozza a belga rendőrségi reformot és annak lassú, de jótékony hatását egyrészt magukra a rendőrökre, másrészt a közösségek hétköznapjaira. Betekintést nyert az értékteremtéstől a szakemberek kiválasztásán és képzésén át egészen az intézkedésekig minden olyasmibe, amibe csak lehetett. Eközben találkozott a World Café módszertanán alapuló Police Café gyakorlatával. Jól megnézte, megértette, kért belőle egy adagot, szépen becsomagolta, és elhozta nekem. Tudta, hogy szeretem…
