Még hogy nem értek a reklámhoz… Írtam már itt néhányszor arról, hogy lassan tanulgatom, mi fán terem a marketing. Erre tessék, egyszer csak tálcán kínálkozik egy olyan alkalom, amelyet nem lehet nem kihasználni. S most még meg is írom. Hiába, ezt sem lehet eleget gyakorolni.
Kedves kötelességnek tettem eleget, amikor munkahelyemen felkértek, hogy 2017. augusztus 24-én a tanévnyitó összoktatói értekezleten – hiszen a mi egyetemünkön ilyen is van, mindig is volt és minden jel szerint lesz is – egy húszperces előadásban mutassam be a Police Café nevű innovatív módszert, amelynek három éve rabja vagyok.
Ezzel olyan lehetőséget kaptam ebben a kevéske időben, amelyért köszönetet mondok a szerencsének, de leginkább az ötletgazda Hegedűs Judit kolléganőmnek. Ő szerette volna ugyanis, ha erre az általa is megkedvelt módszerre ezen a fórumon felhívnánk a tanár kollégák figyelmét.
Mintegy nyolcvan, kissé még a nyári élményektől bódult, a maratoni évnyitó értekezlettől elgyötört, a hétköznapi valóságba ezáltal hirtelen visszahuppanó tanár kollégát záró fellépőként már ébren tartani se egyszerű. Főleg, hogy még kávéhoz is csak a szerencsések jutottak. Egy árva kávéautomata nem sok, annyi sincs már abban az egyre üresebb épületben, amelyből heteken belül átköltözünk az új kampuszba. Le a varázslatos Svábhegyről a város forgatagába, egy egészen más jellegű környékre, a VIII. kerület sűrűjébe. De erről majd talán máskor.
Most vissza a jelenbe. Szóval a rövidke értekezletszünetekben nem volt kávé, ezért éppen jól jött, hogy legalább beszélhettem róla és a falra vetíthettem. Ha csak képletesen is. Ráadásul „rendőrkávét”, igazi Rendőrkávéházból valót. Talán remélhetem, hogy fel is figyeltek rá. Mindenesetre az értő, mosolygó, helyeslően bólogató arcok, a nem pusztán udvarias, de őszintének tűnő taps és pár kedves gratuláció alapján feltételezhető, hogy néhányan megéreztek valamit abból a szenvedélyből, amellyel próbáltam röviden bemutatni és persze népszerűsíteni a Police Cafét.
Hogy ebből az előadásból voltaképpen egy beharangozó lesz, az számomra is hirtelen jött, de bizonyos értelemben elkerülhetetlen ötlet volt. Ugyanis hetek óta dolgozom igazi marketingesekkel a Police Café módszer honlapján, amelynek indulása napról napra beláthatóbb közelségbe kerül. A hallgatóság – ha csak néhány percre is – elsőként láthatta a honlap nyitóoldalának tervét.
Nagy öröm volt, hogy a jelenlévők körülbelül tíz százaléka már hallotta hírét, mégpedig a legkülönbözőbb forrásokból: a Facebookról, olyan rendőrkapitánytól, aki maga is házigazda volt több Police Caféban, polgárőröktől, kollégáktól, tőlem. Sőt, saját élmény alapján – igazi vagy oktatás során kipróbált (Mester) Caféban –, itthonról vagy külföldről ismerte, mi is ez.
Persze izgultam, sikerül-e elmesélnem, hogy került a kezem ügyébe ez a módszer, mire jó, mit műveltem vele három éve, kik voltak ebben a legkedvesebb játszótársaim, kinek ajánlható. Jól jött egy idén nyár elején készített, két és fél perces korrekt riport, amelyet a Kiskőrös Televízió értő szerkesztője készített.
Vetítettem tehát mozgóképet, fényképeket és talán egy kis biztató jövőképet is arról, mennyi további lehetőség rejlene ebben a „kávéházban”, ha rá lehetne szoktatni az embereket, hogy oda járjanak. Remélem, így is, úgy is átmentek az üzenetek, és a kollégák ráéreztek az ízére. Hamarosan jelentkezem a Police Café virtuális előszobájából… Addig is jó tanévkezdést!