Police Café Extra 29.
Könyvajánló – Pécs és a Police Café módszertani kézikönyv
Két Police Café blogkönyvem megjelenése után hagytam magam rábeszélni egy módszertani kézikönyv összeállítására is. Mindazoknak ajánlom, akik tudni akarják, mik a hozzávalói és hogyan készül egy elég jó „rendőrkávé”. Forgassák hát haszonnal és szeretettel!
Ahhoz képest, hogy könyvajánló következik, kissé furcsa bejelentéssel kezdődik. Pécs nekem örök szerelem. Kapcsolatunk tizenhét éve tart. Azóta minden évben egyszer – így vagy úgy, de – találkozunk. Valamiért mindig el kell utaznom oda.
Általában úgy jön ki a lépés, hogy randevúnk nyárra esik. Ilyenkor a langymeleg vagy épp forró levegőt a város szinte minden pontján mámorító hársfaillat lengi be. Egyetlen más helyen nem tapasztaltam még ilyet. Pedig ezúttal két kijjebb eső városrészben is akadt dolgom, de ott is átható volt ez a semmihez nem hasonlítható aroma. De ha már itt tartunk: a rendőrség környékén érezhető szárított dohányillat is különlegesen marasztaló. Nem beszélve a sok kedves emberről, akikre az elmúlt tizenhét évben tettem szert.
A minap írtam itt a Szent László napi konferenciáról – utazásom legfőbb célja most ez volt. De én Pécsre csak egy valamiért sose megyek, mindig összekapcsolom a hasznosat a kellemessel, s sorra járom rendőr barátaimat. Most is így tettem: egy volt és két jelenlegi kapitány, egy őrsparancsnok, egy szolgálatirányító, egy bűnmegelőzési szakember, egy (még kb. egy hétig helyszínelő) ügyes bűnügyes és egy polgárőr – ennyien fértek bele most az időmbe. És a ráadás: egy örökös mestertanítvánnyal, aki hozzám hasonlóan csak vendég volt a városban, ínycsiklandó vacsorát költöttünk el Villányban egy nagyon kellemes borászatban. Panaszra tehát megint nincs okom.
A hagyományos szeretet-túra egyes állomásaira ezúttal is személyesen tudtam elvinni a különleges ajándékot: a frissen a sajtó alól kijövő Police Café módszertani kézikönyvemmel leptem meg kedves rendőreimet. A kiadványt egy pécsi nyomda készítette éppen olyanra, amilyet szerettem volna, és a példányokat magam vettem át. Mindegyik megajándékozotthoz másként, de egyaránt illett a kis szuvenír. Ki címlapszereplő, ki csak lelkes szurkoló, mert sosem próbálta a műfajt, de tetszik neki. Ha ezek a bátor pécsi rendőrök nincsenek, ez a módszer se indulhatott volna el hódító útjára. Mert az első Police Café bizony Pécsett nyitott! A kézikönyv bevezetőjét éppen arra a napra datáltam, amikor hét évvel ezelőtt –2014. június 2-án – az első kortyokat kóstolgattuk a Zsolnay Negyedben. Pécs akkor lett tehát a Police Café őshazája, így a címlapemberek is nyilván az ottani kedves témagazdáim. Nem is győztek ámulni az újabb kis művecskén. Mindössze 64 oldal, kisméretű, színes, bohém, ahogy egy Café-könyvhöz illik, és nagyon csinos. Persze hogy elfogult vagyok vele, mert – elárulom – teljes mértékben saját szerkesztés és dizájn. Rendőrszakmai „keresztapja”, Gaál Gyula, akinek ezúton is köszönöm a kiadáshoz szerzett támogatást, nyilván szintén elfogultságból alapműnek nevezte.
Végtelenül megtisztelő a szakmai lektori ajánlást jegyző közigazgatási szakember, Gáspár Mátyás véleménye is: „Először is, kevés közszolgáltatásunk van, amelynek fejlesztésében egy ilyenfajta társadalmasításra ne lenne szükség. Sőt, egész közigazgatásunk részvételiségét erősíteni kell ilyen és hasonló módszerekkel. Ez a folyamat megindult más irányokból is, ilyen például a közösségi tervezés is, vagy közfeladatok átadása civil szervezeteknek. Amikor ezek majd összeérnek, és a közigazgatás-fejlesztés közpolitikai stratégiája részévé válnak, akkor lesz igazi esélye annak, hogy kultúránk szerves részévé váljon ez a fajta közszolgáltatási felfogás és működés. Másodszor pedig a Police Café az egyéni és szervezeti társadalmi felelősségvállalás – remélhetően Magyarországon is erősödő – kulturális fejlődésének egyik értékes megnyilvánulásaként, jó gyakorlataként szemlélhető. Sőt, jelentős társadalmi innovációként is tekinthetünk rá, amennyiben a szintén kibontakozó társadalmi közfelelősség – Public Social Responsibility (PSR), amely az üzleti világból beemeli a közszférába a CSR-t (Corporate Social Responsibility) – rendkívül értékes és látványos példája. Bizonyítja, hogy a társadalmi kihívások (a biztonság területére szűkítve pl. drogveszély) kezelése érdekében a közigazgatás a jogszabály által előírt feladatokon és hatáskörökön túl is többet tud tenni az érdekeltekkel együttműködve.”
És az általam Café-kapitánynak elnevezett Korontos Zoltán, pécsi rendőrkapitány sem fukarkodott az elismeréssel, amikor szakmai ajánlásában ezt írta: „A Police Café első kóstolóinak egyikeként kíváncsian vettem kézbe Kata tanárnő módszertani kézikönyvét, és egy szuszra el is olvastam. Fejezetről fejezetre elevenedtek meg a közös munka emlékei, a »Pécsi Café« ötletétől az első programok megvalósításán át a tanuló szervezetet segítő projektig, valamint a Pécsi Tudományegyetemet célzó »kávéházig«. Tapasztalataim és a kézikönyv ismeretanyaga összecsengett, és a pozitív élmények bevallottan elfogulttá tettek. Mégis megkísérlem az olvasók, kollégáim, vezetőtársaim figyelmét gyakorlatias módon felhívni a módszerben rejlő lehetőségekre. […] Óva intem az olvasót, hogy csodaszerként tekintsen a Rendőrkávéház módszertanára, hisz nem az. Ugyanakkor tapasztalatból igazolom, hogy újszerűségével, frissességével bővíti a vezetők megoldási repertoárját, hatékony a helyzetkezelésben, és alkalmas bizonyos szervezetfejlesztési folyamatok támogatására is. Büszke vagyok arra, hogy Baranya megye, Pécs városa 2014-ben teret adott a World Café »rendőriesítésének«, és arra bátorítom vezetőtársaimat, szerezzenek saját tapasztalatokat, hogy maguk is megítélhessék a programban rejlő lehetőségeket.”
A szöveg az eddigi két blogkönyvhöz hasonlóan a Rendőrkávéházat is belengő könnyed stílusban avatja be a kíváncsi – és próbálja meggyőzni a kétkedő – olvasót, hogy a rendőrkávét legalább megkóstolni érdemes. Hogy aztán Café Katához mint moderátorhoz és képzőhöz hasonlóan függővé válik-e tőle valaki, az sok mindenen múlik. De hogy rajtam nem, az biztos.
A „reklámot” majd’ elfelejtem! A tiszteletpéldányok szétosztása után megmaradó könyvekre jelenleg az alábbi módon lehet szert tenni: aki a Police Café blogkönyv 2. részét megvásárolja (az igényeket nálam lehet jelezni), annak a készlet erejéig ajándékba jár egy példány a kézikönyvből is.
És végül: Viszlát, Pécs! Jövőre veled ugyanitt! Hogy lesz-e ehhez hasonlóan szép apropó, azt pedig sose lehet tudni…
***
Ez a kötet egy baráti biztatásra jött létre.
A „felbujtóval” évek óta együtt tanítjuk
a Police Café módszertanát
egy speciális célközönségnek.
A Police Café képzések akkreditálása,
azaz 2017 tavasza óta
megszületett ugyan a Police Café honlapja,
de a módszertani fogásokat ott
még nem akartam közre adni.
Most, hogy immár megjelent az
Újabb rendőrkávéházi élményeim
– Police Café blogkönyv 2. rész
című könyvecske is,
úgy gondoltam, hagyom magam rábeszélni
egy módszertani kézikönyv összeállítására is.
Forgassák hát
haszonnal és szeretettel
mindazok, akik tudni akarják,
mik a hozzávalói és hogyan készül
egy elég jó „rendőrkávé”.