Roma Café Hódmezővásárhelyen
A figyelmes olvasónak feltűnhet valami: a címből kimaradt egy szokásos kifejezés. De nem, nem elírás, hogy a Café előtt nincs ott a Police szó. A 2026. április 21-i hódmezővásárhelyi rendezvényt ugyanis nem a rendőség, hanem a helyi önkormányzat kezdeményezte, így hát joggal nevezte át, és formálta kissé a maga képére. De csak a tartalmat, és nem a műfajt. A bevezetésből, a témagazdák moderálásával zajló asztalbeszélgetésekből és az összegzésből álló „koreográfia” ugyanaz volt, mint máskor. Az egymás felé fordulásnak azonban egy egészen új minőségét élhették meg a résztvevők.
***
Hogy a rendőrkávé nemcsak a rendészeti szakemberek, hanem a civilek számára is kívánatos, azt a mai rendezvény mindennél jobban bizonyította. És ami még jobb hír, hogy nemcsak az ízére kaptak rá, de a készítésére is vállalkoztak. Történt ugyanis, hogy a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya által évek óta professzionálisan alkalmazott Police Café rendezését „elirigyelve” Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata saját kávéházat nyitott. Nem is akármilyet, hanem tematikusat, amit ezért jogosan át is neveztek. Roma Caféjukat 2026. április 21-én a Németh László Városi Könyvtárban tartották.
Ide hívtak meg huszonnégy résztvevőt, akikkel négy órán át, négy asztalnál, négy téma mentén beszélgettek. A négy témagazda közül ráadásul hárman most debütáltak a Café műfajában, és az is mutatja a civil rendezést, hogy ezúttal csak egyikük volt rendőr. A vármegyei Bűnmegelőzési Osztályt dr. Szabó Csilla r. százados, áldozatvédelmi referens és Szentpéteri Zsolt r. alezredes képviselte. Egy vendég, Balogh Krisztina személyében a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács, illetve az egyik témagazda szerepében a vármegyei titkár, Vajda Árpád is jelen volt. A rendezvény moderátoraként magam is közreműködtem, aminek a lehetőségét ezúton is köszönöm a szervezőknek.
A romák helyzete a magyar társadalomban című témát Békésiné Kovács Nikolett, a hódmezővásárhelyi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat képviselője összegezte; a Jövőkép a mai roma fiatalok körében címűt pedig Dombi Boglárka, az Ötletfa Tanoda vezetője. Az Áldozattá és elkövetővé válás rizikói a romák körében című téma Lukács Nóra Szidónia r. hadnagy, a Hódmezővásárhelyi Rendőrkapitányság bűnmegelőzési előadója moderálásával került értő kezekbe. Vajda Árpád pedig most is „témájánál volt”: irányításával a résztvevők a szakmai összefogás, a lehetséges támogató rendszerek és terek fejlesztésén, gyarapításán gondolkodtak együtt.
A házigazda szervező, Tóth István, az önkormányzat roma integrációs referense még egy szegedi Police Caféban fedezte fel magának a műfajt, és már akkor elhatározta, hogy elhozza a városába. Jó pár hónapjába és nem kis szervezőmunkájába telt, de sikerült neki. Mégpedig kitűnő időzítéssel: az április 8-i roma kultúra napját ugyanis városukban a roma kultúra hónapja rendezvénysorozattal ünnepelték, és ezek közé illesztették be Roma Caféjukat is.
Szerencsére annak sem volt semmi akadálya, hogy polgármesterét, Márky-Zay Pétert meggyőzze, milyen fontos ügyről van szó. Hogy mennyire érti mindezt a polgármester, arról megnyitó beszédében ő is tanúbizonyságot tett. De önmagában az a tény is beszédes, hogy Hódmezővásárhely önkormányzata az első az országban, aki saját szervezésű Roma Cafét nyitott. Remélem, hogy példája ragadós lesz, mert ez a fajta párbeszéd mindenkire ráférne, és hiszem, hogy talán egyre nagyobb igény is van rá.
Sokan, sokszor, sok helyen és sokféleképpen foglalkoznak a roma integráció kérdésével, de úgy tűnik, még mindig nem elegen, nem elégszer, nem elég helyen és nem feltétlenül jóféleképpen. Mindezek kapcsán igen mély önreflexióra nyílt lehetőségünk ez alkalommal, és bizony én is nagyon elgondolkodtam – egyébként újra – magán a Roma Police Café elnevezésen. De még nem jutottam megnyugtató eredményre és döntésre, úgyhogy egyelőre maradnak a dilemmák, amelyekre talán majd az idő és a sokféle tapasztalat meghozzák a választ. Nem állítom – és soha nem is állítottam –, hogy a Police vagy Önkormányzati Cafékban főzött bármilyen finom kávé varázsszer lenne. De azt igen, hogy serkenti a beszélgetési kedvet az immár halaszthatatlan közös dolgainkról és tennivalóinkról, és bízom abban is, hogy mindez rövidesen sokakat cselekvésre is ösztönöz.
Ahogy az egyik résztvevő fogalmazott: sok minőségi időt kellene együtt töltenünk, hogy jobban megismerjük és megértsük, s annak nyomán talán jobban elfogadjuk egymást, mi, mindannyian: nők és férfiak, idősebbek és fiatalok, romák és nem romák, civilek és rendőrök… és még lehetne folytatnia a látszólagos ellentétek sorát. De mégis csak jobb lenne a hasonlóságokat keresgélnünk. Mert ez és csakis ez lehet a záloga az élhető és biztonságos lokalitásnak. Azt hiszem, az értő olvasót most sem lepi meg az az állításom, hogy a Café módszerrel mi is ugyanezen dolgozunk.
(Fotók: dr. Szabó Csilla)