A Police Cafék rendezésének magyarországi kezdetei 2014-re nyúlnak vissza. A Cafék moderátora – a résztvevők és persze a saját örömére – kezdetben saját szakmai honlapjának blog rovatában számolt be Café-élményeiről. Ezek a szövegek itt összegyűjtve is olvashatóak, de folyamatosan újakkal is bővülnek. Az átvett blogok rövid ajánlóit Szilágyi Attila, a Zsaru Magazin Police Café iránt rajongó zsurnalisztája csalta ki tollából. A bejegyzések szaporodtával azonban a „szerkesztőségi átfutás” még baráti időben mérve is annyira megnőtt, hogy a hivatásos újságíró kölcsöntollát Café Kata köszönettel visszaadta, s úgy döntött, marad a maga ura. Tán időközben megtanult lead-et írni is. Jó stílusgyakorlat, folytatása következik…
Pár órára megnyitott az első budapesti Roma–Police Café. Zugló megint előrukkolt valami finomsággal. Tomis Károly moderátorként is debütált. Ej, de megnéztem volna legalább a kulcslyukon keresztül!
Körzeti Rendész az Erkel Színházban. Nem, ez nem egy új operaelőadás. Arról van szó, hogy márciusban egy nagyon impozáns alkalmi befogadóhelyre találtunk a VIII. kerületi Körzeti Rendész Café sorozatunkkal. Szubjektív moderátori beszámoló félúton…
A Bonum Publicum egyik kedves, fiatal, még diáklány szerkesztője pár hete megkeresett, adnék-e interjút neki. A Police Café-ról kérdezgetne. Én meg válaszolgattam. Azt hiszem, nem árt az ügynek az efféle hírverés sem…
Vajon hat-e a rendőrkávé, és lehet-e mérni ezt a hatást? Ha igen, hogyan? Állítólag lehet. Legalábbis én – huszonhét Police Café rendezvény rendőr és civil résztvevőinek kérdőíves felmérése alapján – ezt állítom. A ki tudja mikori hivatalos megjelenés előtt a tanulmány szövege már elektronikusan olvasható.
BBB – Bartók Béla Boulevard. Ki hallott már róla? Én pár héttel ezelőttig bizony nem. Na de most már tudom, kik, milyen célból és főleg hogyan tervezik kialakítani. Jó kis (vagy nagy?) projekt. Egy KÉK Caféban álmodoztunk róla egy február délelőtti napsütötte kirakatban.
Hírbe hoztak a zuglói rendőrökkel – de egyáltalán nem bánom. Sőt, büszke vagyok rá(juk)! A Zsaru Magazin 2019. január 10-i számában korrekt és alapos híradást olvashatunk a „Szomszédom a rendőr!” projekt nemzetközi sikeréről. Avagy amikor a zsurnaliszta is vastagon benne van…
Adventi készülődés Kisújszálláson. Kicsit másképp, kicsit keserédesen. Karácsony havában, egy hideg téli estén jóleshet a Polgárőrkávéházban arról beszélgetni, hogyan segíthetnének, ezúttal a lakásotthonokban élő gyerekeknek, és nem utolsósorban az ő gondozásukra szegődött szakembereknek.
Idén a Mikulás két ajándékot is hozott. A másodikról szóló hírt mára tartogattam, nehogy a jóból is megártson a sok, ahogy mondani szokás. Az én szokásom viszont az, hogy szívesen és lehetőleg azonnal megosztom az örömömet. Most épp a fölött, hogy a zuglói “Szomszédom a rendőr!” közösségi bűnmegelőzési projekt nyerte a rangos 3. díjat az Európai Unió tagállamainak éves versenyén.
Mikulás napján rendőrkávéházat nyitni az álmoskönyv szerint állítólag jót jelent. Legalábbis én ezt állítom. De azért ne higgyék el, inkább próbálják ki. Mi a kiskunhalasi rendőrökkel megtettük, és mondhatom, sikerült igazi ajándékot adnunk a helyi cigány közösségnek. És nem a csokimikulásra és a szaloncukrokra gondolok, sokkal inkább arra a partneri beszélgetésre, amely közös dolgaink méltó és hathatós rendezéséhez elengedhetetlen.
2018. június végén kávézott és szakmázott utoljára együtt 65 VIII. kerületi lakásgazdálkodási és szociális szakember a H13-ban. Akkor ígéretet tettem: lesz még Café Józsefvárosban. És lett. A képzéssorozaton részt vevő szakemberek a záró Caféban három asztal mellett értékelték a tapasztalataikat. Nemcsak a kávé és a pogácsa, de a tanultak is ízlettek. Hoztak is, vittek is, és ami nem meglepő: kérnének még.
Előre bejelentett Police Café képeslapom érkezett. Már vártam, ugyanis három nappal korábban értesített a házigazda, jelesül a kiskunhalasi rendőrkapitány, hogy ne lepődjek meg, de megint rendőrkávéházat nyitnak. Nem lepődtem meg. Viszont igen örültem, mert olyan önállóak és annyira rákaptak a helyi biztonságban érintettekkel való efféle eszmecserére, hogy egy évvel a baranyaiak után ők is úgy gondolták, hogy a Járási Közbiztonsági Egyeztető Fórumot most már rendőrkávéházban rendezik.
Kis csepp a World Café világra szóló hírtengerében, de nagyon jó tudni, hogy a Police Café révén immár Magyarország is rákerült arra a térképre, amelyen az látható, hogy hol és mire használják a World Café módszerét.
Megint egy kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekünk: megszületett első közös szöveggyerekünk. Kedves szerzőtársammal, Uricska Ernával szerzői örömöknek néztünk elébe, s lőn. Tudatjuk az érdeklődőkkel, hogy angol nyelvű tanulmányunk jelent meg a CEPOL European Law Enforcement Research Bulletin című folyóiratának 2018. évi októberi számában.
Napra pontosan négy hónapja ezt írtam ebben a rovatban: „Ha az Adlerék Katája így folytatja, előbb-utóbb ki fogja érdemelni a Másik Café Kata nevet.” Ki is érdemelte. Nem hiába biztattam kedves druszámat, megfogadta a tanácsot. Sőt, nemcsak a rendőrök és a civilek közelebb hozásához, de a civilek egymással folytatott párbeszédének javításához is nagymértékben hozzájárul ügyes közösségszervező képességével és kedves lényével.
Egy élvezeti szernél magától értetődő kérdés, mennyire „ütős”, azaz milyen hatásos. A rendőrkávé esetén ez nem feltétlenül van így, és valljuk be, nehéz is vizsgálni, mennyire pörgeti fel a… mit is? Az eseményeket? A hangulatot? A helyi biztonság iránti elköteleződést? A kíváncsiságot? Vagy a résztvevőket? Ezt mind. A Police Café Extra rovat ötödik darabja olyasmiről szól, ami talán a tudománynak is hoz valamit a konyhára. Mindenesetre a magyarországi Police Cafék történetében korszakos lépésnek szánom azt a leíró jellegű hatásvizsgálatot, amelyet 27 rendezvény alapján végeztem. Most a kutatás első részéről szól a fáma, ősszel pedig jön a folytatás…
Nem, nem az éppen zajló labdarúgó-világbajnokság ihlette az alcímet, hanem a hétköznapok. Nemcsak a zöld gyepen a labdakergetéshez, de az utcán az ott heverő problémák megoldásához is kell(ene) a csapat(munka). Úgy látszik, a budapesti kerületek egymástól kívánják meg a problémamegoldó kávézást. Az egykori rossz híre után már egyre inkább csak kullogó Józsefvárosban a rendőrök kezdték a kóstolást egy 2015 májusában Pécsett tartott rendőrkávéházban. Miután idén június elején egy körzeti rendész már kipróbálhatta magát „házigazdaként” a Százados negyedben, június végén a civilek kávéztak hét asztalnál a H13-ban.
Míg a fáradhatatlan moderátor a Pilisben a polgárőrök kávéházában múlatja az időt, levelet hoz a drótpostás. Képes helyszíni tudósítás érkezik „A mai Police Cafénk” címmel. A látvány felettébb ismerős, a nosztalgia érzése megzavarja az észlelést, s félreolvasva a feliratot („A mi Police Cafénk”) évfordulós megemlékezésnek véli a küldeményt. Kedves gesztus, amit köszönni illik. Miután megteszi, kiderül: ez nem emlék-, hanem pillanatkép egy idén újra kinyitott zuglói Rendőrkávéházból. Tanulság is van: Ahol Café Katák találkoznak, finom aromák illatoznak…
Van, aki forrón szereti. Nemcsak a kávét, hanem a lakóhelyét is. A Százados negyediek biztosan. Körzeti rendészük beiktatását, közös dolgaik megvitatását és főleg együttműködési hajlandóságukat a könnyű júniusi eső sem moshatta el. Az eset a Kis Kapucinus Sörözőben esett. S ha hihetünk a kinyilatkoztatott szándékoknak, remélhetőleg a többi körzet is hamarosan Rendészkávéházra és gazdára talál…
A polgárőröket könnyen rá lehet szoktatni a jóra. Bár ezúttal nem kávét, hanem a Café módszertan tananyagát szervíroztuk, mégis kellemesen telt az idő. Pontosabban repült. Nyolcórás képzésnek álcázott polgárőr barátkoztatás, akadémiai asztalfoglaló az erdőszéli Pilisszentkereszten.
A második Polgárőr Cafét rendeztük Kisújszálláson. Ezúttal a konfliktusok természetrajzát kutatgattuk a korántsem olyan konok kunokkal. Ezen a történetfelidézős péntek estén egészen jámbornak mutatkoztak, pedig a téma igencsak mindenkinek megmozgatja az érzelmeit…
Következő rendezvény/ek
MÉDIA
Partnerek
