Kis csepp a World Café világra szóló hírtengerében, de nagyon jó tudni, hogy a Police Café révén immár Magyarország is rákerült arra a térképre, amelyen az látható, hogy hol és mire használják a World Café módszerét.
Megint egy kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekünk: megszületett első közös szöveggyerekünk. Kedves szerzőtársammal, Uricska Ernával szerzői örömöknek néztünk elébe, s lőn. Tudatjuk az érdeklődőkkel, hogy angol nyelvű tanulmányunk jelent meg a CEPOL European Law Enforcement Research Bulletin című folyóiratának 2018. évi októberi számában.
Napra pontosan négy hónapja ezt írtam ebben a rovatban: „Ha az Adlerék Katája így folytatja, előbb-utóbb ki fogja érdemelni a Másik Café Kata nevet.” Ki is érdemelte. Nem hiába biztattam kedves druszámat, megfogadta a tanácsot. Sőt, nemcsak a rendőrök és a civilek közelebb hozásához, de a civilek egymással folytatott párbeszédének javításához is nagymértékben hozzájárul ügyes közösségszervező képességével és kedves lényével.
Egy élvezeti szernél magától értetődő kérdés, mennyire „ütős”, azaz milyen hatásos. A rendőrkávé esetén ez nem feltétlenül van így, és valljuk be, nehéz is vizsgálni, mennyire pörgeti fel a… mit is? Az eseményeket? A hangulatot? A helyi biztonság iránti elköteleződést? A kíváncsiságot? Vagy a résztvevőket? Ezt mind. A Police Café Extra rovat ötödik darabja olyasmiről szól, ami talán a tudománynak is hoz valamit a konyhára. Mindenesetre a magyarországi Police Cafék történetében korszakos lépésnek szánom azt a leíró jellegű hatásvizsgálatot, amelyet 27 rendezvény alapján végeztem. Most a kutatás első részéről szól a fáma, ősszel pedig jön a folytatás…
Nem, nem az éppen zajló labdarúgó-világbajnokság ihlette az alcímet, hanem a hétköznapok. Nemcsak a zöld gyepen a labdakergetéshez, de az utcán az ott heverő problémák megoldásához is kell(ene) a csapat(munka). Úgy látszik, a budapesti kerületek egymástól kívánják meg a problémamegoldó kávézást. Az egykori rossz híre után már egyre inkább csak kullogó Józsefvárosban a rendőrök kezdték a kóstolást egy 2015 májusában Pécsett tartott rendőrkávéházban. Miután idén június elején egy körzeti rendész már kipróbálhatta magát „házigazdaként” a Százados negyedben, június végén a civilek kávéztak hét asztalnál a H13-ban.
Míg a fáradhatatlan moderátor a Pilisben a polgárőrök kávéházában múlatja az időt, levelet hoz a drótpostás. Képes helyszíni tudósítás érkezik „A mai Police Cafénk” címmel. A látvány felettébb ismerős, a nosztalgia érzése megzavarja az észlelést, s félreolvasva a feliratot („A mi Police Cafénk”) évfordulós megemlékezésnek véli a küldeményt. Kedves gesztus, amit köszönni illik. Miután megteszi, kiderül: ez nem emlék-, hanem pillanatkép egy idén újra kinyitott zuglói Rendőrkávéházból. Tanulság is van: Ahol Café Katák találkoznak, finom aromák illatoznak…
Van, aki forrón szereti. Nemcsak a kávét, hanem a lakóhelyét is. A Százados negyediek biztosan. Körzeti rendészük beiktatását, közös dolgaik megvitatását és főleg együttműködési hajlandóságukat a könnyű júniusi eső sem moshatta el. Az eset a Kis Kapucinus Sörözőben esett. S ha hihetünk a kinyilatkoztatott szándékoknak, remélhetőleg a többi körzet is hamarosan Rendészkávéházra és gazdára talál…
A polgárőröket könnyen rá lehet szoktatni a jóra. Bár ezúttal nem kávét, hanem a Café módszertan tananyagát szervíroztuk, mégis kellemesen telt az idő. Pontosabban repült. Nyolcórás képzésnek álcázott polgárőr barátkoztatás, akadémiai asztalfoglaló az erdőszéli Pilisszentkereszten.
A második Polgárőr Cafét rendeztük Kisújszálláson. Ezúttal a konfliktusok természetrajzát kutatgattuk a korántsem olyan konok kunokkal. Ezen a történetfelidézős péntek estén egészen jámbornak mutatkoztak, pedig a téma igencsak mindenkinek megmozgatja az érzelmeit…
Nemzeti Szakértői és Kutató Központ… aki nem tudná, mi ez, most megtudhatja. Bizony megér egy blogot! Különleges atmoszférájú Kávéházban beszélgettek egymással szerfüggők. Mielőtt félreértenék: vegyészszakértőkről van szó, akik kémcsöveikben azt vizsgálják, mások mitől függnek. Csakhogy ők interdependensek: kollektív hatékonyságuk hozzávalóit vegyítették össze laboratóriumaik szomszédságában berendezett alkalmi Szakértői Caféjukban. Ráadásul egy bölcsész segítségével…
A Police Café Extra rovat negyedik darabja kis lépés a tudománynak, de nagy lépés egy mesterszakos hallgatónak. Diplomamunkájának megvédése ötnapos, de találkozása a Police Café módszerrel már több mint egyéves. S talán ebben az évben még az az álma is megvalósul, hogy saját pátriájában is Rendőrkávéházat nyithasson…
Jó hangulatban rajzos mesterművek készülnek, okosan érvelő viták közepette zajlik a munka a szellem műhelyében. Ezt nevezem! Nem másnak, M(A)ester Cafénak! Innen üzenem a mostani első évfolyamosoknak: elvárom őket az őszi folytatásra, biztosan lesz még mit kifőznünk együtt! Én már tudom, hátha ti is elhiszitek: az is finomnak ígérkezik! Persze előbb azért még a kollokviumon találkozunk, és remélhetőleg az sem lesz kellemetlen. Készüljetek!
A Police Café Extra rovat második darabját kínálom kóstolásra – egyelőre még mindig csak amolyan biztonságos üzemmódban. Bár, ahova Pallas Athéné is beül egy kávéra, az nagyon rossz hely nem lehet. Pláne ha ilyen visszhangjai vannak…
Haló, világháló?! Beléd gabalyodtam? Elvesztem? Kész, végem? Vagy csak most kezdődik? Lassú felzárkózásféle a rohanó világhoz. Vajon kitaszít vagy befogad?
A 2017. november 7-én Bólyban rendezett Police Café ihlette gondolkodásra és írásra a Mohácsi Rendőrkapitányság hivatalvezetőjét. Emlékek idéződnek, melyek Lettországba vezetnek, mégpedig a közösségi rendészet ottani nyomaira. Hátha épp a lettek csinálnak kedvet ahhoz, hogy az ehhez hasonló apró sikerekről mi is hírt adjunk. Mert volna mit felmutatnunk itt is. Vajon ki lesz az, aki az első hazai Police Cafék hozadékait is megosztaná velünk ezen a fórumon?
Kíváncsi is vagyok,
s örök optimista.
Ím hát az új rovat:
Police Café Extra!
A leltár még egy rendőrkávéházban is elkél. Persze nem a kávészemeket érdemes mérlegre tenni, hanem az elmúlt három és fél évben megrendezett rendőr-civil párbeszédek hozadékát. Érik egy komolyabb szakmai összegzés is, de addig egy kis visszatekintés, számokban. Amolyan évértékelés-féle…
Gyulán adventkor a Kultur Caféban börtönkávét mérnek. Mellette hamarosan szabaduló elítéltek és az őket befogadó közösség tagjai eszmét cserélnek. Bent lassan, kint gyorsan telik az idő, de itt is, ott is az a kérdés: Mit kezdjünk egymással akkor, amikor már kívül lesznek azok is, akik most még bent gondolkodnak ugyanezen? Rabságból lehet-e igazi szabadság?
A gyulai börtönből kedvenc zuglói rendőreinek ír igazoló jelentést Café Kata, s komoly oka van rá. Nem szabadulni vágyik, csupán alibijét tárja eléjük, amiért távol maradni kényszerül az év végi záróbuliról, ahová őt is szívesen látták volna. Bográcsgulyás helyett forró börtönkávé jut neki advent idején, de nem panaszkodhat. Sőt! A Police Café nagykorúságát elhozó évet összegzi, s új távlatokra tesz reményteli utalást a fáradhatatlan képző és moderátor.
A Bács megyeiek Police Café függők lettek, nincs mese. A kiskunhalasi tripla után immár a kiskunmajsaiak is duplát rendeltek, abból is jó erőset. Sőt, ennél is tovább mentek: önkiszolgáló rendőrkávéházat nyitottak. A jól felkészített, gyakorlott rendőrök olyan szenvedélyes kávékínálók lettek, hogy Café Katának ezúttal csak üdvözlőlapot küldtek. Ő azonban ezt egyáltalán nem bánja, hisz a módszer így sem szenvedett csorbát. Sőt büszke arra, hogy hiányát a helyi őrsparancsnok méltó módon pótolta, moderálatlanul mégse maradhatott a bűnmegelőző beszélgetés.
